Ez bevállalható, vagy lehúzás?

Eleve nem értem, miért nem ott ismerkedsz, ahol életvitelszerűen élsz (és akarsz élni a továbbiakban is), miért ott ahová évente pár hétre látogatsz haza.

Mintha nem akarnál normális kapcsolatot, tisztára úgy néz ki kívülről.

Nekem ez akkor férne bele, ha évek óta együtt lennénk, kapnék egy jó külföldi állásajánlatot, ezért ő is otthagyja a munkahelyét, hogy kiköltözzön velem, de vagy a nyelvet nem beszéli, vagy át kell képeznie magát, hogy jó munkát találjon. Ha az én fizetésemből így kényelmesen megélnénk, eltartanám 1-2 évig, ha közben tényleg tanul és viszi a háztartást. Hasznosabbnak tartanám, minthogy elmenjen valami műszakos melóba. De mondom, ezt csak egy hosszú kapcsolatban, ahol tudom, hogy a másik nem él vissza a bizalmammal és a helyzettel, és akkor tényleg tanul.

Erre a semmi kapcsolatra egy munkakerülővel biztosan nem.

Sajnos számolnod kell azzal, hogy nagy valószínűséggel amire most berendezkednétek, az egy állandósult helyzet lenne. Vagyis még évek múlva is te tartanád el. Nem hiszem, hogy ezt lehet úgy működtetni, hogy ne azt érezd, ki vagy használva. Sajnos általában az ilyen férfiak csak megélhetési forrásna tekintik a nőt, mellettük nőznek és kicsit sem igyekeznek kivenni a részüket semmiből. És emellett semmit nem is tud bedobni a közösbe, ugye írod, hogy nincs semmije.

Persze mindig vannak kivételek, talán ő az a ritka kivétel, aki megtáltosodik melletted és egy év múlva többet keres, mint te, és veled marad élete végéig. Biztis volt már ilyen is a világtörténelemben. Mi nők meg gyakran bízalmat szavazunk.... Ezt így előre nem fogod megtudni. Ha ő tényleg boldoggá tesz téged, ha mellette sugárzol és érzed, hogy szeret, becsül, óv, akkor talán egy próbát megér. Nem kell bebetonozni a helyzetet. Ha pár hét vagy hónap után úgy érzed, ez neked így nem jó, utilaput kötsz rá és kész. Felelősséget ne érezz iránta, amíg az ő felelősségét nem érzed. Neki nincs mit veszítenie, legfeljebb lesz egy külföldi kalandja. Gondold át....