Ez bevállalható, vagy lehúzás?

Előbb tanulja szépen a nyelvet, ebben segíthetsz is neki, keressen magának ott egy munkát, és majd akkor költözzön ki, ha elkezd dolgozni.

Nyugodtan hivatkozz arra, hogy nem érzed ezt a kapcsolatot elég biztosnak. Előbb bizonyítson, hogy hajlandó tenni a közös életért. Addig türelem.

Angolból 3 hónap intenzív tanulással megvan az A2, németből 6 hónap. Ezzel már el lehet helyezkedni, ha van szakmája. (Van neki?) Ha nincs, akkor minimum egy targoncás vizsgát meg egy c-s jogsit kaparjon össze mellé. Azzal nem hal éhen sehol.

Tanulja meg a nyelvet még itthon. Majd ha már megy és fontos nekem, akkor esetleg belemennék úgy, hogy segítek neki állást keresni kint. Node ha egy pillanatig is azt látom, hogy nem aktivizálja magát, ki is raknám...

Igazából az, hogy egy ilyen "megteheted" mondatot elenged, nekem elég árulkodó lenne ahhoz, hogy ne akarjam magam mellett tudni. Milyen férfi mond ilyet?

Soha. Legalabb mar az elejen kiderult. Egy normalis ferfivel epp az szokott lenni a baj, hogy ha szivesen segitene az ember, akkor sem akarja elfogadni.

Hany ilyet lattam, hazassagban is. Apos villajaba cuccolt, apos kocsijat vezette, apos vitte vakaciozni, es teljesen nyugodtan jol vette. Valasnal lelepesi lakast kovetelt.

Nekem belefért: Kaptam Németországban egy állásajánlatot 2 évre (a cég küldött ki, akiknek itthon dolgoztam). Férjem nem beszélte a nyelvet, de természetesen együtt mentünk ki, és megbeszéltük, hogy fél évig tanulja a nyelvet, és mellette "otthon" lesz, tehát a készre megyek haza (főzés, takarítás, minden készen lesz). Kellett is, fárasztó (agyilag) munka volt nekem.

Fél év után férjem is talált munkát.

Szóval belefért, de a férjemmel, nem egy random pasival.