Egyszerűen borzongok a párom gyerekétől. Hogyan tegyem túl magam ezen?

Ha neked mindened megvan, miért sajnálod, hogy a párod költ a gyerekre?

Féltékeny vagy és irigy.

Igazi gonosz mostoha

Azért így végig olvasva a kommenteket van egy jó pár rosszindulatú ember, még ha valahol természetellenes is amit a kérdező ír. Én megmondom az őszintét nem mennék bele olyan kapcsolatba, ahol kisgyerek is van. Vagy valami nagyon különleges helyzetnek kéne ahhoz adódnia. Akármekkora is a szerelem mindig ott lebeg a szemünk előtt, hogy az a másvalaki gyereke. És egyáltalán nem biztos, hogy könnyű ezt bölcsen elfogadni, megszeretni, hogyha kezelhetetlen a gyerek.

Néhai anyukám kapcsolatában hasonló volt a szituáció, ahol három kisgyerek volt a párja részéről és a mi családunkat pumpolta pénzzel, hogy be tudja őket fizetni erre-arra, mert az ex megmondta neki, hogy be kell. A gyerekek ha nálunk voltak (anya párja is itt lakott), felkutatják, kiettek minden édességet a hűtőből szó nélkül, tönkre tették a bútorokat, hangoskodtak, anyum éjszakai műszak után nem tudott tőlük aludni, ő is nagyon mérges volt. Volt, hogy le kellett mennem vele sétálni mert nem bírta már a zsivalyt, nem bírta elnézni, hogy mit művelnek a gyerekek a házban. Vízi bombákkal dobálóztak a nappaliban, az apjuk persze nem mert rájuk szólni, azt sem tudta, hogy kell gyereket nevelni. De az exe zsarolgatta mindennel és persze anyum sem mondta volna neki, hogy vidd el innen a gyerekeket, rájuk szólni meg nem volt szíve így magában zsörtölődött. Az élet idő előtt elvette őt sajnos (betegség miatt), de ha nem így alakult volna is biztos, hogy szakítanak. Én neked is ezt ajánlom, ha ennyire ki vagy. Sajnálom.