Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
2 év után sem élünk együtt, ez rosszat jelent?
Én 27/N vagyok, párom 30/F. A történet röviden, hogy ő a nagymamájával él régóta és tizenévesen megfogadta, hogy ő onnan csak a saját lakásába költözik át. Azóta elég tudatosan dolgozik és teszi félre a pénzt emiatt. Bennem már fél év után felmerült, hogy nagyon szeretnék vele élni, de ő ragaszkodik a saját lakás projekthez és hogy az albérlet ezt csak anyagilag hátráltatja, főleg hogy állítása szerint nem áll már anyagilag olyan messze a dologtól (pár milliója még hiányzik a átlagárakhoz képest).
Ezekbe mind nem tudok belekötni, számomra is logikus, viszont érzelmileg nagyon megvisel, elutasítva érzem magam, és úgy érzem, hogy számomra az igazi összetartozás érzését az együttélés hozná el és addig meg csak "várakozok". Ő azt mondja, hogy szeretne velem élni és velem tervezi az élet nagy dolgait is a későbbiekben, de nyilván nem tud pontos dátumot mondani, hogy mikor jön össze a lakás. Nemrég megbeszéltük, hogy habár még nincs meg neki a teljes összeg, de kezdjünk elmenni lakásokat nézni, azért hogy egyrészt megadjuk az esélyt, illetve velem is szeretné éreztetni, hogy halad ez a dolog és hogy velem tervezi.
Úgy érzem, hogy komoly dilemmában vagyok és fogalmam sincs hogy hozhatnék jó döntést. Megéri várnom vagy az időmet pazarlom? Tudom, hogy egyik kapcsolatra sincs garancia és senki nem lát a jövőbe, de hogy tudnám a legjobban megítélni, hogy bízhatok-e benne és a kapcsolatunkban?
Többször felmerült bennem emiatt a szakítás, de nagyon félek attól, hogy eldobok egy értékes embert, aztán szívhatnék újra éveket a párkereséssel... múltbéli tapasztalataim alapján, illetve ismerősök friss beszámolói alapján is elég küzdelmes ez manapság és ettől a témától eltekitnve nekem a párom teljesen megfelelő és szeretem.
Talán még érdemes hozzátennem, hogy régi csalódások miatt elég vastag falakat húztam magam köré és nagyon nehezen bízok, ezt a párom mindig türelemmel és szeretettel kezelte, szeretne segíteni a "gyógyulásban". De valószínűleg emiatt is már a saját ítélőképességemben sem bízok, ezért sem tudom, hogy ezzel a helyzettel mit kezdjek.
Ti mit gondoltok, hogy látjátok külső szemmel?
válasza:Ja és hiába lenne meg végre a pénz a lakásra addigra tönkremenne teljesen a "kapcsolat". Hiába menne veled albiba, venne fel hitelt, segitenél be anyagilag őt akkor is zavarná a helyzet, mert önerőből szeretné elérni a célját és felhánytogatná, hogy miattad, mert nem bírtál várni. A ti "kapcsolatotok" több sebből is vérzik és úgyis a vége szakítás lesz.
(#17)
válasza: válasza:Nem hiszem, hogy ezt felhánytorgatná, hiszen pont erről beszélgettünk sokszor, hogy ő szívesen megadná nekem ezt a biztonságot, neki ez nem teher, hanem szívesen tenné értem.
Egyébként nem mondtam, hogy nem jogosak a válaszok :) Hiszen pont ezek a félelmeim nekem is. Valószínűleg a jó megoldás az lenne, ha megadnék egy határidőt, amihez tartom is magam.
válasza:Azt még hozzáteszem, hogy egyáltalán nem haladtál semmire a szorongással. Csak bebeszéled magadnak, hogy igen és persze bűntudatod van, hogy elhagynád azért, mert türelmetlen vagy. Miközben az a büdös nagy helyzet, hogy ő még rátesz a lapáttal arra, hogy nem fejlődsz pozitív irányba egyáltalán. Bizonytalanságban tart, ígérgetés megy, de valójában kihasználva vagy. Nem azt állítom, hogy sietnie kéne neked megfelelni, minél hamarabb lakáshoz jutnia, DE ha egy pár vagytok akkor téged is figyelembe kéne vennie.
Elmehetnétek mindketten jobb munkahelyre dolgozni, tanulni kéne inkább, hogy jobban megfizessenek, aztán albi és gyűjteni közösen!!! Ő nem veled gyűjt, ő arra számít, hogy bármikor vége és az a lakás az övé! Semmi közöd hozzá, bármikor kirakhat! Ilyesmi normális párkapcsolatban nincs.
Pazarlod rá az idődet!
(#17)
válasza:Én érdemben sok pénzt nem tudnék beletenni amúgy sem sajnos, mármint ahhoz képest amennyi már neki megvan rá. Mindkettőnknek jó munkája van, de ő már másféle éve intenzíven tanul, hogy egy még jobban fizető pályára kerüljön, most szeretne karriert váltani. Én is tanulok munka mellett.
Nem kötekedni akarok, csak pont ezeket említetted és pont ezeket csináljuk egyébként :D
válasza: válasza:Elmennek még évek, de lehet már csak 1 év anélkül hogy együtt élnétek és akkor fogsz rájönni, hogy nem való hozzád. Nem ismeritek egymást olyan mélységben, hogy ne akadnátok ki egymás szokásain, vagy nem fogtok tudni kompromisszumot hozni annyit, hogy végleg együtt maradjatok. Elmegy tételezzük fel 2 év együttéléssel és nem akar eljegyezni, vagy megteszi, de a házasságra várni kell megint. Tele lesz újra a begyed vele, hogy türelmesnek kell lenned. A negatívumok teljesen kiölik belőled a szépet és 33-35 éves leszel és mehetsz anyudhoz ismét. Pedig csak annyit kéne csinálni, hogy most véget vetsz a kapcsolatnak. Mégha el is venne és lennének gyerkőcök ahogy gondolkodik intő jel a javából. A mai világban a konzervatív mentális az. Arra utal, hogy nem mehetnél vissza dolgozni, mert ő megteremti, ő nem bánja, mert ő a férfi. De akkor otthon se segítene lósz*rt se, rád maradna minden.
Miért pont öntörvényű alakkal teszed magad?
válasza:"Elmegy tételezzük fel 2 év együttéléssel és nem akar eljegyezni, vagy megteszi, de a házasságra várni kell megint. Tele lesz újra a begyed vele, hogy türelmesnek kell lenned."
Így igaz! A kérdező is csapjon az asztalra, és közölje, hogy a gyakorin a nőcik azt mondták, hogy neki minden jár, de most azonnal!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!