Rossz ember vagyok, amiért élvezném, ha a barátnõm háztartásbeli lenne?

"Ő meg nemigen hagyott otthon nekem pénzt."

Igazi álomélet lehet a teljes kiszolgáltatottság.

Mi nagyjából így élünk a férjemmel. Ő talicskázza haza a pénzt, én rendezem a háztartást, gyerekeket, ügyes-bajos dolgainkat. Igyekszem maximálisan támogatni a férjem karrierjét. Ami sikerül is, most ott tartunk, hogy válogathat az iránta érdeklődő cégek közül. Soha, de soha nem hányta a szememre, hogy ő tart el engem, teljes értékű munkának ismeri el, amit itthon csinálok, egyenrangú partnerként tekint rám. Ez nagyon ritka, ha ez sikerül.

Ezzel együtt mostmár én is kezdem bontogatni a szárnyaimat. Nagyon megkönnyíti a családi logisztikát, hogy nem kell az én beosztásomhoz is alkalmazkodni, nem kell összehangolni a szabadságainkat, ha el akarunk utazni. Viszont nekem is lett ötletem, amit meg szeretnék valósítani. Gyerekek sínen vannak, már iskolások, lassan leválnak rólam. Mostmár itt az ideje, hogy én következzek.

Tudod az van, hogy az állandó otthonlétben le lehet épülni mentálisan. Beszűkül a tudat. Nagyon hasznos, fontos és sikeres volt az itthon töltött időszak, hálás vagyok, hogy ezt megtehettem, de mostmár valami másra van szükségem.

Olyat szerintem ne várj el, hogy egy nő örök életére otthon maradjon. Lehetnek olyan időszakok, amikor praktikusabb, ha háztartásbeli, de évtizedekre otthon ragadni nem jó.

25

Nem egészen. Egy baba nem fogja kiszolgálni. Még egy házvezetőnővel ki kell egészíteni, és akkor oké.

Nő vagyok és nekem ez tetszene :D Persze csak akkor, ha kapok normális zsebpénzt is, tehát ha el akarok menni barátnőkkel valahova, akkor azt megtehessem. A legjobb lenne egy társkártya és akkor költhetem a pénzét amire akarom, persze ésszerű keretek között.

Aludnék amíg akarok, utána házimunka, délre végzek is, pihi, főzés mielőtt hazaér a férjem, utána már együtt lehetünk végre. Szerintem azok a nők örülnének ennek, akik nem találták meg az álommunkájukat. Én pl nagyon nem szeretek reggelente felkelni és bemenni dolgozni, aztán hazaesni kora este és még ott van a házimunka, és csak a hétvégét várom, amikor végre nem kell ébresztőre kelnem és egyáltalán kimennem a lakásból, max ha akarok. Nekem kényelmesebb lenne. Ehhez persze olyan férj kell, akivel bízunk egymásban és jó a kapcsolat. Na meg keres annyit, hogy el tudjon tartani.

Kíváncsi lennék, hogy vajon miért pontozták le a #4-es válaszomat. Talán nem igaz az, ami a japánokra vonatkozik benne, vagy csak simán zavarja egyeseket, hogy van egy társadalmi réteg, ami a konzervatív hagyományokat gyakorolja?

Esetleg az a baj, hogy a Kérdező ott biztos találna magának olyan nőt, amilyet szeretne?