Ilyen helyzetben érdemes küzdeni egy kapcsolatért vagy lépjek tovább?

Negyedik éve vagyunk együtt a párommal, én vagyok a nő. Nagyon szeretjük egymást, három évig minden "tökéletes" volt. Utána elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy mivel én egyedül élek egy viszonylag nagy lakásban, megkérdezem tőle, hogy van-e kedve hozzám költözni. Egy este feltettem neki a kérdést, hogy volna-e kedve picit túllépni a heti 3-4 együtt töltött estén és hozzám költözni. Az első reakció az volt, hogy neki ez így megfelel és hogy nem. Nem vitáztam, elfogadtam a válaszát, de természetesen utána folyamatosan ez foglalkoztatott és nem értettem, hogy ha feleségül akar venni és családot szeretne, akkor hogyan képzeli azt el összeköltözés nélkül. Egyre sűrűbben vitáztunk ezen, kértem hogy döntsön, mert nem vagyok már húsz éves, ha tényleg nem akar összeköltözni, akkor mondja meg őszintén, mert úgy korrekt. Fél éve ezen vitázunk, folyton azt mondja, hogy velem akar élni, de iszonyúan fél, mert még senkivel sem élt együtt, sőt még csak hosszabb kapcsolata sem volt előttem. Én ezt is megérteném, de sosem tud arra a kérdésemre válaszolni, hogy ha két ember igazán szereti egymást és a lehetőségek is adottak, akkor miért rekedtünk meg? Néha azt mondom neki, hogy úgy érzem, csak kifogásokat keres, de állítja, hogy nem. Semmilyen helyzetben nem szokott határozott lenni, folyton rám vár, de nekem pedig pont egy határozott, erős férfira van szükségem, aki tudja mit akar. Mivel alapvetően nem vagyok erőszakos típus és nem szeretek semmit sem ráerőltetni az emberekre, egy ideje azon gondolkodom, hogy inkább tovább lépek. Ezt a tudtára is hoztam és kikészült tőle. Nem érti, hogy miért akarom őt "eldobni", ő meg nem érti, hogy miért akadok ki azon, hogy nem élünk még együtt. Ha kívülállóként tekintek a kapcsolatomra, akkor egyértelműen érzem, hogy véget kéne vetnem a nyűglődésnek, de nagyon szeretem őt és nem akarom feladni. Viszont úgy gondolom, nem lenne feladatom küzdeni, hiszen mi értelme erőltetni valamit, amit a másik fél ennyire nem akar vagy fél tőle? Nem vagyok hisztis p*csa alkat, aki kierőszakol valamit, de fél éve őrlődöm és kikészít ez az állapot. Másnál is voltak/vannak ilyen nehézségek? Úgy érzem, ha eleve így indulunk neki a közös életnek, akkor később a nagyobb problémák még több nyűglődést fognak eredményezni :-(