Ilyen helyzetben érdemes küzdeni egy kapcsolatért vagy lépjek tovább?

33 éves vagy... Én 30 évesen kidobtam volna, hogyha nem akar összeköltözni velem 1 év után.

Ez egy önállótlan szerencsétlen ember, de ha neked erre van szükséged.. Én biztos nem gondolnám az első 3 évre, hogy tökéletes, de ha neked eddig nem volt igényed az összeköltözésre, akkor biztos az volt..

Hát ahogy érzed.

Én egyébként ultimátumot adnék neki. 1 hónap. 1 hónap alatt döntsön, hogy veled akarja-e leélni az életét, amivel az összeköltözés is együtt jár, de ha nem akarja az utóbbit, akkor felejtsen el téged.

Kérdező, furcsa az egész helyzet. Mindketten 30 éven felüli, felnőtt! emberek vagytok, és azért egy 3 éves kapcsolat, már nem kevés idő. Neked van egy viszonylag nagy, saját lakásod, ahol egyedül élsz.

Szerintem, ha egy kapcsolatban felnőtt fejjel 1-2 éven belül nincsen meg a közös élet vágya, ott sz*r van a palackban.

Ő nem akar veled élni, ennyi.

Sajnos, olyan embert szeretsz nagyon, aki nem ugyanazt akarja, amit te.

Én nem pazarolnám rá tovább az időmet, mert hiába szereted nagyon, ha nem érzed jól magad mellette, mert nem egyeznek a céljaitok.

majd ápdételj, mi volt! Érdekel.

(csaknelegyenigazam...)

ne várj rá tovább, lépj!

jól látod, fogytán már az időd ha babát akarsz.

keresgélj tovább, mert ő nem érett erre, már 4 évet pazaroltál rá, eltelik még 4 és lehet hogy már össze se jön a gyerek.

olyat keress, aki felnőtt, aki már az elején javasolja az összeköltözést, a közös életet!

senkire ne várj 1 évnél tovább! nekem ezt mondta a mamám, amelyik pasi 1 év után se tesz kijelentéseket, az nem is gondolja komolyan, nem érett rá. Annyi idő alatt már eldől, mi lesz a dologból.

ár nem vagy olyan fiatal, ezt jól látod, egy tizenéves még gondolkodhat 5 éveket,de neki nem is kell még hova sietni.

én is így vagyok, szerintem pont ezért hagyom el most a barátom, mert lassan 1 év és még mindig semmi az ő részéről.

én akarok babát és úgy vagyok vele, akkor is akarom, ha nem lesz apukája!

azért dolgozok most, minden pénzt félreteszek amíg anyuéknál lakok, hogy egyedül is tudjam nevelni.

Régen nem így gondolkodtam de látom, hogy nem tart ki mellettem pasi, nem gondolják komolyan, ha a legkisebb dolog nem tetszik lelépnek, nem lehet rájuk életet építeni.

az ember csak magára számíthat

viszont kiskorom óta egy baba az álmom és bennem őrületes nagy az ösztön, hogy legyen.

szóval szerintem én egyedül bevállalom.

23/L

Szerintem a 66%-os válaszoló hozzáállása és véleménye pontosan megfelel a korának, egy 20-as évek elején járó fiatal srác általában így gondolkodik. Sőt, sokszor egy ennyi idős fiatal lány is (tudom, vannak persze kivételek).

De egy 33 éves férfi több éves kapcsolat után már nem szabadna, hogy ne tudjon leválni a szüleiről és önálló életet kezdeni a párjával, ha minden olyan jól működik.

Ilyenkor vagy az van, hogy valami mégsem működik olyan jól, mint ahogy a másik hiszi és vannak fenntartások, félelmek emiatt, vagy az, hogy az illető képtelen felnőni, felelősséget vállalni az életéért, "kirepülni a fészekből". Még az is játszhat, hogy mégsem akkora a szerelem.

El kell erről beszélgetni komolyan és döntésre jutni. Annak tényleg nincs értelme, hogy negyvenvalahány éves korodig arra várj, hogy vajon elszánja-e magát.

35/N