Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintem a párom túlzottan anyagias. Van esély rá, hogy megváltozik?
Amikor összejöttünk (majdnem 4 éve) én 80 ezer forintot kerestem ő pedig 150-et, így akkor még tényleg nem volt mindegy, hogy mire költünk, a programjaink általában ingyenes, vagy nagyon olcsó dolgok voltak, és mindig feleztünk, mert akkor én még otthon laktam, és nem fizettem albérleti díjat, csak rezsit. Szerintem így érthetően teljesen korrekt volt, hogy a költségeink megoszlottak.
Azóta mindkettőnknek jóval többet fizető munkája lett, én 280at keresek ő pedig 400 fölött változóan (vannak ad-hoc munkái is, így nem állandó). Ő örökölt egy lakást, így a havi fix kiadásaink összesen nem érik el a 100 ezer ft-ot, úgyhogy lényegében mindkettőnknek rengeteg pénze marad.
Az én problémám az, hogy ha elmegyünk valahova, még így is görcsösen ragaszkodik a "felezzünk mindent" dologhoz. Remélem értitek, hogy nem az adott tételek zavarnak engem, hanem az elv. Elmegyünk moziba, akkor fele-fele. Ha elmegyünk pl teázni, akkor is fele-fele. Már azt is próbáltam, hogy én elhívom 1-2 dologra, és hátha akkor könnyebb neki, de nem, csak megköszönte, és legközelebb amikor mentünk, akkor fele-fele.
Ettől függetlenül ha kérem, hogy hozzon valami szendvicsnek valót, akkor képes és mondjuk bevásárol egy hétre előre tízezer forint értékben és nem is nagyon érdekli. Tehát szerintem őt sem a pénz zavarja, csak valahogy a programoknál annyira rögzült benne, hogy fele-fele, hogy nem tud leszokni erről. Nekem viszont jól esne, ha néha csak úgy magától felajánlaná hogy ezt az adott programot most ő állja, vagy néha meglepne bármivel magától, tényleg akármivel, hogy nézd, itt ez a csokor virág, megláttam és rád gondoltam. De így abszolút semmi. Pedig én szoktam neki hozni kis dolgokat, amiknek örül.
Nem rossz ember, ne értsetek félre, csak lassan már szeretnék megállapodni, és nekem a családalapítás valahogy olyan furcsán összeegyeztethető ezekkel a felezős megoldásokkal, annak tükrében, hogy egyébként nincsen anyagi problémánk. Szerintetek van esély rá, hogy megváltozzon? Próbáltam beszélni vele erről, de valahogy nem értette mire gondolok.
válasza:
válasza:Lehet, nem akarja, hogy elszálljon a paripa...
Biztos hallott már pár házasságos sztorit, amikor a kisfeleség költögeti otthon szépen a pénzt, a férj meg valahol gürizik külföldön, az életét sem kímélve.
Merthogy mindenki addig nyújtózkodik, amíg lehet.
Sosem tudni, ki milyen sok idő után is.
válasza:Nem tudom melyik része nem volt érthető a történetnek, de mindent felezünk. Vagyis én UGYANANNYIT fizetek mint ő. Sőt az összes pipere dolgot én veszem, mert ő nem szeret dm/rossmanba járni, vagyis az Ő tusfürdőjét, az Ő borotváját,habját, Ő kencéit, mindent ÉN fizetem.
Sőt, mint említettem, én már hívtam meg többször programra, AMIT ÉN FIZETTEM, hátha ettől kedve támad hozzá, hogy legközelebb ő álljon valamit, de nem, és ÉN vettem már neki kisebb ajándékokat, hátha ettől neki sem lesz "anyagi veszteség érzet" viszonozni ezt a kedvességet, de nem.
Közeledve a 30-hoz, így, hogy nincsenek anyagi problémáink azért gondolom, hogy ez probléma, mert nem érzem, hogy például egy gyerekkel, amikor kiesik a bevételem jelentős része, ő majd azt mondja, hogy persze, ti vagytok a családom, gondoskodom rólatok, hanem csak... "ok akkor a pelus felét fizesd ki". De már nincs pénzem rá, mert elment a tápszer felére. Úgyhogy a gyerek majd nem kap pelust, mert a szülők nem tudják egyenlő arányban kifizetni...? Értem, hogy egy huszonéves diákmunkás valakinek még fontos, hogy fillére pontosan felezzünk mindent (nekünk is az volt kezdetben), de most már nem igazán látom mögötte a logikát. Elvileg egy család lennénk.
válasza:Egy régi válaszom tudom bemásolni neked erről, mi így osztjuk meg az anyagiakat. De én úgy látom, hogy inkább te vagy anyagias és nem a párod. Egyébként, az aggodalmaidat, miért nem beszéled meg vele az anyagiakkal kapcsolatban?
"Mi 11 éve vagyunk együtt, ebből 5 éve élünk együtt és 2 éve vagyunk házasok. Ezt csak azért írom, hogy lássátok, hogy nem egy komolytalan kapcsolatban van így.
Már volt, hogy egyikünk, volt, hogy a másikunk keresett többet.
De csináltunk egy táblázatot, ahol felvezettük, hogy kb. mennyi a kiadásunk (közszolgáltatások, tankolás, bevásárlások).
Erre elkülönítünk közösen minden hónapban (lehetőség szerint fele-fele arányban) egy összeget, ami ezt fedezi.
A fizetésünk többi részét betesszük tartalékba,hogy ha valamit kell a házon csinálni, vagy majd, ha gyerek lesz, legyen mihez nyúlni.
Egy kis részét (minimális összeget, vagy, ha marad) meg megszoktunk hagyni magunknak felhasználásra, ha valamit éppen szeretnénk megvenni.
Nálunk ez a rendszer vált be eddig..."
#3-as voltam
válasza: válasza:Nekem ebből az jön le, hogy szimplán az a baj, hogy te minden téren azt szeretnéd, ha egy közös "mi" lennétek nem "én és te".
Kicsit olyan érzésem van, hogy ő még nem tervez ennyire komolyan, akár ami a családalapítást illeti.
Olyan rendszer beválhatna, hogy nyittok egy közös számlát és a bevételetekkel arányosan utaltok rá pénzt, amiből fizetitek a közös dolgaitokat. Ez műküdne akkor is, ha otthon maradsz majd a gyerekekkel. Már csak az a kérdés, ezt hogyan add elő, úgy, hogy megértse, nem a pénzről, hanem inkább a teljes összetartozásról van szó.
(Az gondolom egyértelmű, hogy a kérdezőnek elég bevétele van ahhoz, hogy számára felesleges legyen anyagilag kihasználni a párját.)
válasza:Erre így konkrétan rákérdeztél, hogy a jövőben ő hogy gondolja, és nem értette, mire gondolsz? Ezt most lehet, hogy csak én nem értem, de nekem nem világos.
Ha ezek a közös terveitek, hogy gyereket vállaltok, te pedig otthon maradsz vele 1-2-3 évig, akkor azt igenis előre kell tisztázni.
Ugyanis az tény, hogy ha max gyed-et kapsz, az se lesz 280... És valóban, mire mindennek kifizeted a felét, egy filléred nem marad. Közben pedig a párod a maga 400 ezeréből bőven tud annyit félretenni, hogy akár még egy lakást vegyen, miközben te anyagilag tönkremész.
Az sem igazságos, hogy a közös gyerek közös felelősség, de TE tegyél félre pénzt MAGADNAK arra a pár évre, amíg otthon leszel.
Ez olyan kérdés, ahol nem szabad finoman célozgatni a dolgokra, meg körülírni, hanem kereken kérdezz rá. Lehet, hogy ez most kínos, de inkább egy napon át legyen az, mint három éven keresztül, nem igaz?
Tudom, hogy most nagy divat lett így élni, de ahogy elnézem, ez csak addig működik, amíg nem tekintitek a kapcsolatot véglegesnek. Onnantól, hogy házasságban és/vagy gyerekvállalásban gondolkodtok, már nem fenntartható ez a felezgetés.
A te esetedben külön gond lesz még abból, hogy ő nem szeret drogériába mászkálni, szóval te fogod megvenni a pelenkát, tápszert, bébiételt, fürdetőt, gyógyszereket, stb. Aztán vagy be tudod hajtani rajta a felét, vagy nem. Elvégre az ilyen pipere kiadásokat eddig is te fizetted, és megszokta, hogy utólag nem kéred el.
Ha 4 év alatt nem jutott el odáig, hogy nem a pénze miatt jársz vele, akkor később is simán a fejedhez fogja vágni, hogy csak lehúzod, meg élősködsz rajta, amíg otthon vagy a gyerekkel.
Úgyhogy üljetek le ezt megbeszélni, de még az előtt, hogy becsúszna a baba, és komoly meglepetés érne.
válasza:Szerintem meg rohadt sóherség és taplóság, hogy még egy sütire sem hívja meg a barátnőjét, amikor ő meg meghívta többször. És mindezt 4 év után.
Ez a helyzet végtelenül röhejes és szánalmas.
válasza:"mert nem érzem, hogy például egy gyerekkel, amikor kiesik a bevételem jelentős része, ő majd azt mondja, hogy persze, ti vagytok a családom, gondoskodom rólatok, "
Hát basszus, ilyennek nem kell szülni. Maradjon otthon ő.
Milyen emberek vannak?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!