Tényleg olyan rossz a helyzet, mint ahogy érzem?

#4 Amikor azt mondjuk, hogy nem számít a pénz, nyilván úgy értjük, hogy nem kell félmillát keresnie, hogy szóba álljunk vele.

Egy felnőtt embertől amúgy elvárható, hogy ha még minimálbér is, de legyen saját keresete. Ha pedig még egyetemre jár, és mellette nem dolgozik, akkor TANULJON.

A kérdező írta, hogy nem tanul a csávó, de még az anyjánál sem mert kiállni a csajárt, akivel már együtt él.

Amúgy meg egy ilyen gyerekkel akkor se lennének szép kilátásai a kérdezőnek, ha amúgy 1 millát kapna havonta. ^^

22/N

Pusztán el van kényelmesedve. Kinyalják a seggét, dolgoznak helyette, az egyetemen lehet lébecolni, de mégsem érzi magát senkinek. Azt meg hadd ne mondjam, hogy te még miféle szolgáltatásokkal kecsegtetsz neki, grátisz gyanánt, hogy milyen jól szervezi az életét.

Ez nem feltétlen infantilis attitűd. Pusztán nem ér neki annyit a változás. Ami teljesen érthető. De ha rá lenne kényszerítve lehet menne neki. Csak hát TE szerintem nem leszel elég ehhez a változtatáshoz. Túl kardinális beavatkozást kellene prezentálnod, ami benned megölné az egészet végül. Még ha el is érnél vele valamit.

"Kinyalják a seggét, dolgoznak helyette, az egyetemen lehet lébecolni, de mégsem érzi magát senkinek"

Egyet kell, hogy értsek ezzel a válaszolóval, hisz én is ugyanebben a helyzetben voltam férfi részről. Családom tehetősebb az átlagnál így mindent megkaphattam amire vágytam az egyetem mellett. Sőt, barátnőmet is a szülei tartották el teljes egészében, így végképp semmilyen ösztönzésem nem volt a változtatásra. Talán még rosszabb is voltam, mert otthagytam az egyetemet szimplán azért mert meguntam. Utána 1 évig otthon ültem a szülőknél és végig gépeztem meg minden hétvégén a barátaimmal beugrottunk a belvárosba berúgni. Ezek után hagyott ott a barátnőm mert nem bírta, hogy "nincs életcélom". És ez volt az a apró kavics volt az ami elindította a hegyomlást, mert ekkor döbbentem rá, hogy változtatni kellene.

6 év telt el azóta és sikerült felküzdenem magamat vezetői beosztásba egy stabil cégnél. 2 tanfolyamot, és egy üzleti főiskolát végeztem el előtte amiért megkaphattam ezt az állást. Jelenleg a saját lakásomat építem, hogy elköltözhessek a családi házból. Egyedüli hátrány, hogy a karrier és az építkezés között nem marad időm, hogy egy normál párkapcsolatot fenntartsak. Azért is írok mert nem tudok egy normális tapétát választani a lakáshoz és itt ragadtam gyk-n.

Összességében ha segíteni akarsz és eddig nem sikerült finoman ösztönözni akkor radikálisabb megoldáshoz kell nyúlnod. 26/F

Most nem azért, de te döntöttél úgy, hogy összeköltözöl egy olyan kisfiúval akit a szülei tartanak el, nem dolgozik, de nem is tanul rendesen. Mérlegelj, mennyire jó ez neked, és meddig bírod még, egyáltalán milyen jövőd lesz mellette, aztán döntsd el, hogy megvárod e amíg felnő, és abbahagyja az anyja melléből való szopizást vagy sem.

Azért ez durva. Mi is tanultunk még mikor összejöttünk, viszont mindkettőnknek 1 éve volt hátra, de el is végeztük a sulit normálisan, dolgozni kezdtünk, és összeköltöztünk, azóta összeházasodtunk. Nem megjátszottuk a felnőttet amíg nem voltunk azok.

Én eleve össze sem költöztem volna vele, vagy ha így áll a dolgokhoz, már rég kidobtam volna. Menjen vissza anyukához a gyerekszobájába az ilyen. Oda való!

#4

Az olyanok, akik 9 év alatt végzik el a műszaki egyetemet, szintúgy bsznak a tanulásra, mint a büfészakosok, vagy csak szimplán nem odavalók. Aki lustagci, annak hótmindegy, milyen egyetemre jár, semmiképp nem lesz értelmes szakmája.

Igen, Kérdező, ez a kapcsolat halott. Így jártál, keress magadnak egy felnőttet.