Nem voltam/vagyok a házasság híve, de jegyben szívesen járnék. Más van így ezzel :D ?

Köszi a véleményeket.

Volt már róla szó, fel-fel hoztam többször is, hogy jól esne, de egyelőre nem érzékeltem rajta, hogy hajlana efelé.

Csak nem tudom, hogy azért, mert az előző szintet is nem rég léptük meg, vagy ő továbbra sem szeretne.

Nyilván ebből problémát nem fogok csinálni, nem ragaszkodom hozzá, csak jól esne.

Szeretném megjegyezni, hogy az 5 év "járogatás" egy sértő rész volt számomra, de inkább nem kötöttem bele.

Én is úgy gondolom, hogy lehet teljesértékű egy kapcsolat attól, hogy nem minden este egymás mellett alszunk el, ettől függetlenül mindig rengeteg időt töltöttünk együtt, illetve sokat volt nálam.

Persze, ettől függetlenül vágytam az összeköltözésre, ő is, de ésszerű anyagi okok álltak a háttérben és én sosem csináltam problémát abból, hogy nem élünk együtt, annak ellenére sem, hogy ponr ezek miatt a bizonyos sablonok miatt, amikor új közegbe kerültem (munkahely), vagy új embereket ismertem, állandóan az a kérdés fogadott, hogy hogy lehet, hogy még nem élünk együtt?

Egyébként nem 5 éve vagyunk együtt, hanem több, ezért írtam, hogy 5+, a pontos számot az esetleges vagdalkozók miatt nem tettem közzé.

Igen, elkezdtem vágyni arra, hogy megkérje a kezem, jól esne, de szerintem ennek semmi köze ahhoz, hogy én sablonokat akarnék követni.

Engem az sem érdekelne, ha évekig jegyben járnánk, nekem a kezdeményezés esne jól, hogy szeretné egy magasabb szintre emelni ezzel a kapcsolatunkat.

A "fel-fel" hozás alatt, amikor ilyenekről beszéltünk, pont ilyen akadályokba ütköztem részéről, hogy őt valamiért érdeklik ezek a sablonok, amit valahol meg is értek, mert nekem is minden ismerősöm azt vallja, hogy eljegyzés után egy éven belül illik megházasodni, házasságban meg ugye akkor jöjjön a gyerek is.

Én ezt nem így gondolom, én szívesen járnék akár évekig is jegyben, meg a házasság sem jár nekem automatikusan gyereknemzéssel.

A későbbiekben majd szeretnék/szeretnénk, de előbb olyan körülményeket akarunk hozzá teremteni.

Úgyhogy nekem ezekről a sablonokról ez a véleményem. Valóban léteznek és akarva-akaratlanul befolyásolják az embert, de akkor minden élethelyzetre ráhúzhatnánk már a sablon kifejezést, mert attól, hogy minden kapcsolat más és más a maga módján, azért olyan sokféle végkifejlet nem létezik, szóval fölösleges ilyen kifejezésekkel dobálózni és degradálni másokat.

Persze elfogadom, mindenki a saját életét, döntéseit, kapcsolatát/kapcsolatait gondolja egyedinek és különlegesnek, elmásolhatatlannak, de ez baromira nem így van.