15 éves korunk óta járunk, most 19 évesek vagyunk. Korai lenne az eljegyzés?

Hat év egy házasságban még egy nagy nulla.

"Mi ez a hülyeség, hogy ki kell mást is próbálni? Miért kéne? Nem az a lényeg, hogy megtaláld azt az embert, akivel le akarod élni az életedet? Szerintem egyáltalán nem baj, ha valakinek elsőre sikerül megtalálni."

Aztán mégis honnan a halálból tudod hogy ő az igazi ha az első szembe jövő lányt/fiút elveszed és marhára nulla viszonyítási alapod és természetesen a társas ismereted szintén?

Na ez a hülyeség! Nem látod a logikai bukfencet?

Ez csak akkor működik ha valami isteni csoda folytán elsőre tényleg megtalálod az igazit, amire jó ha 1:millióhoz esély, de ebben az esetben se azért lesz, mert te olyan tapasztalt voltál meg ügyes, hogy felismerted a párod hanem nagy szerencséd volt véletlen.

Az embernek fiatalon teljesen más a személyisége és az elvárása és nagyon nem biztos, hogy az 15 év múlva is megállja a helyét.

Hat év házasság alapján akarod itt mondani a tutit? Röhögnöm kell.

"Aztán mégis honnan a halálból tudod hogy ő az igazi ha az első szembe jövő lányt/fiút elveszed és marhára nulla viszonyítási alapod és természetesen a társas ismereted szintén?

Na ez a hülyeség! Nem látod a logikai bukfencet? "

És Te nem látod a logikai bukfencet ott, hogy egy TELJESEN jól működő kapcsolatot feladjon az ember azért mert még "mást nem próbált ki"??? Mi a garancia, hogy talál még egy ilyen társat??? Lehet soha többet nem talál olyant akivel ennyire jól egyezik...nem? DE.

Aztán a másik. Én is ehhez a táborhoz tartozom, az első komoly kapcsolatom a párom, mondjuk mi 17 évesek voltunk most (21-22). Pont ez benne a szép. Gyakorlatilag együtt váltunk felnőtté, csiszolódtunk össze, szép benne hogy az első minden téren (testileg és lelkileg is). Lehet, hogy létezik valaki, akivel még jobb lenne, nem tudhatom. De a jelenlegi párom tökéletesen megfelel nekem, összeillünk minden téren. Ameddig nekem és a páromnak ez így jó, véleményem szerint senkinek semmi köze hozza!

Az elsőnek van egy varázsa, ami komoly és szilárd alapja lehet egy erős házassághoz.

Semmi garancia, hogy a kicsapongó ember megjavul, aki meg az elsővel van félrelépik...ugyan...

Mindkettőre akad példa.

Kedves kérdező! Ti érzitek a komolyságát a dolgoknak? Ha igen akkor ne érdekeljen más véleménye...mondjuk 19 évesen szerintem korai a házasság, de hadd döntsétek el ezt is TI. Szerintem működhet, a fiatalon köttetett kapcsolat is, nem értem miért kéne várni 30-35 éves korig...

Legyetek nagyon boldogak!

ÉN személy szerint (tehát ez csak egy személyes vélemény) nem hiszek az első kapcsolatok sírig tartóságában. Persze aki benne van egy ilyen 3-4 éve tartó első szerelemben az követ vet ilyenkor, hogy De nekem ŐŐŐ az igaziiii...

Lehet. Nem mondom, hogy nem. De én nem hiszek benne.

A kérdésre: nem korai, ha úgy érzitek tegyétek meg és kívánok minden jót!

23N

"...most (21-22). Pont ez benne a szép. Gyakorlatilag együtt váltunk felnőtté, ..."

Az előző hozzászólásod alapján kb. ilyen kort tippeltem neked.

Gyerekek vagytok még egy ilyen témában, de most ezt még nem látod át, mert se tapasztalatod, se ismereted, csak fiatalos harciasságod és csökönyösséged. Még ép csak kapirgálod a felnőtt kor küszöbét.

Benne vagy egy ilyen kapcsolatban pont hát ezt véded.

Én meg túl sok ilyen kapcsolatot láttam gajra menni.

Egy tanács (most nem, de egyszer talán szükséged lesz rá és megfogadod):

Nem feltétlenül az egyben marad házasság a sikeres a válással szemben.

Néha az a kudarc ha az ember nem tud kiszállni időben, amikor kellene.

Tovább nem piszkállak, mert most nincs értelme.

Minden jót!

Csak nem értem miért mondja meg a frankót az, aki NINCS az első kapcsolatában, fogalma sincs milyen az amikor elsőre megtalálod azt az embert akivel képes lennél leélni az életedet...

A párom szülei is elsők egymásnak, valahogy úgy vagyok velük, hogy "bárcsak a mi házasságunk is annyira tökéletes lenne". És nem csak kívülről tökéletesek, ismerem őket 4 éve...persze veszekednek ők is, vannak "bulik" náluk is, de ahogyan egymásra néznek, ahogyan megölelik egymást, amikor együtt táncolnak...hát a világ szebb lenne ha minden pár csak fele annyira szeretné egymást...

Úgyhogy én hiszek. Lehet, hogy más ember vagyok, mint 17 évesen, nyilván...és biztosan más leszek újabb évek múlva...biztosan 30 évesen nem leszek olyan mint 20 évesen, de ez kire nem igaz? Ameddig együtt jó, ameddig együtt változunk, ameddig elfogadjuk egymást, ameddig kiegyensúlyozott a kapcsolatunk együtt maradunk...és ha ez a sírig tart akkor addig...

A kapcsolat kimenetében se 30 se 40 évesen nem lehetsz biztos, de bízhatsz benne...

(előző voltam, vállalom, hogy első (komoly) kapcsolatban)

"Nem feltétlenül az egyben marad házasság a sikeres a válással szemben.

Néha az a kudarc ha az ember nem tud kiszállni időben, amikor kellene. "

:)) Természetesen tudom, hogy nem vagyok felnőtt szó szoros értelemben, van még amit tanulnom az élettől...a kapcsolatokról...

Nem mondtam, hogy egy egyben maradt házasság jobb a válással szemben.

De nem értem miért kéne "kudarcként" megélnem azt, hogy az első párommal szeretnék kitartani? Mi büszkék vagyunk azokra a dolgokra, és azokra a döntésekre, felelősségre, amiket egymásért vállaltunk (és itt most nem térek ki a részletekre).

Lehet, hogy csökönyösnek tűnök, nem vagyok az, és naiv sem vagyok. Egyszerűen "védem" a világomat...hiszek. És szerintem ameddig az ember hisz és bízik minden megoldható...

Biztos vagyok abban ha valamikor megromlik a kapcsolatunk képesek leszünk emelt fővel távozni, búcsúzni. Már többször beszéltünk erről, ha nem működne nem erőltetnénk. Egyikünk sem "elkeseredésében" van a másikkal.

Mindegy nem védem magunkat, vadidegenek előtt nincs is okom mentegetőzni, az előző komment is az enyém, amiatt is le lehet hurrogni...

És ne kívánj minden jót, tudom, hogy nem volt szívből:)

21-L

Én mindig jót mosolygok ezen a "nem éled ki magad" felfogáson. Sokszor a fejemhez vágták már, mert én is 15 évesen jöttem össze a párommal (ő 17 volt), és pár nappal ezelőtt, a 20. születésnapomon megkérte a kezem. Természetesen igent mondtam :) Én úgy gondolom, hogy manapság azért sok a válás, mert a felek nem hajlandóak alkalmazkodni, mindig a "fiatalabbat, szebbet, tökéletesebbet" kergetik, és az első pár akadály előtt lelépnek. Nekem hatalmas élmény, hogy láttam a páromat felnőni, ott lehettem vele jóban és rosszban is (utóbbiból sajnos túl sok kijutott neki ilyen fiatalon), és nem kell más. Nem érdekel, hogy van nála helyesebb, kedvesebb etc. férfi, mert nekem Ő kell, a rossz tulajdonságaival együtt is. A károgókon csak mosolyogni tudok. Nem az emberek korán múlik egy kapcsolat, mert egy idősebb korban köttetett házasság is érhet nagyon hamar véget (több ilyet láttam már, mint fiatalon tönkrementet). Ha a felek nem tudnak kompromisszumot kötni, ott már bukott az egész, hiába van valaki 30 felett.

Kérdező, rajtatok múlik, hogy korai-e. Le tudnád élni az életed vele, úgy, hogy nem lesz több kapcsolatod? Ha a válasz egy erős igen, akkor nem korai. :)

"Hat év egy házasságban még egy nagy nulla."

Igen? Én úgy vettem észre, hogy manapság egy 6 éves házasság már hosszú időnek számít. Az én ismerőseim közül legalábbis sokan elváltak 1-2, maximum 3 év után, és sok helyen olvasok hasonló megromlott házasságokról történeteket. Mellesleg a házasságunk előtt is évekig jártunk már, együtt is éltünk, nagyon jól kiismertük egymást.

"Aztán mégis honnan a halálból tudod hogy ő az igazi ha az első szembe jövő lányt/fiút elveszed és marhára nulla viszonyítási alapod és természetesen a társas ismereted szintén?"

Honnan tudom, hát onnan, hogy minden szempontból összeillünk, sok párral ellentétben mi tudunk egymással kommunikálni, meg tudjuk beszélni a problémáinkat (egy kapcsolat ugyebár ezen áll vagy bukik), bízunk egymásban, szeretjük egymást. Már ne is haragudj, de nem normális dolog az, ha valaki egy ilyen kapcsolatot csak úgy eldob és nekiáll mást keresni. Ezt a telhetetlenséget nyomatja belénk a média, sose legyen elég semmiből, ne becsüld meg, amid van, mindig akarj többet és jobbat. Aztán majd rájössz, hogy tényleg nincs jobb az elsőnél, de akkor már késő lesz és két szék között a földre esel.

"Az embernek fiatalon teljesen más a személyisége és az elvárása és nagyon nem biztos, hogy az 15 év múlva is megállja a helyét."

Nem nagyon értem, ennek mi köze ahhoz, hogy hányadik párkapcsolatodról van szó. A 10. barátod/barátnőd gondolkodása is ugyanúgy megváltozhat az évek során, ahogy

az elsőé.