Mindenki egyetért abban, hogy jó feleség lennék, miért nem akar mégse senki elvenni?

Három komolyabb kapcsolatom volt. Az első 18 évesen, ott hallottam először ezt a kijelentést, ám utána a srác szakított velem, mondván ő nem érzi azt a lángolást, amit kéne. Vele egy évet voltunk együtt.

A következő sráccal majdnem 5 évig jártunk, össze is költöztünk az első év után. Akkor még emlegette hogy megkérne, aztán ez elmaradt. Végül meguntam a várakozást és elhagytam.

A párommal bő fél éve vagyunk együtt, együtt is élünk. Mindenki azt mondja, hogy hihetetlen, mennyire összeillünk. Ezt mi is érezzük. Az utóbbi hetekben viszont eltávolodott tőlem. Sokszor nem is beszélgetünk napokig, csak pár szót. Ő is észrevette ezt, mondta hogy változtat, de semmi nem változik. Egyre inkább úgy érzem, hogy ebből is szakítás lesz. Pedig ugyanazt szeretné, mint én: minél előbb házasságot és két-három gyereket. Néha beszéltünk is már erről.

Ha ez a kapcsolatom se jön össze, akkor komolyan nem tudom, mit csináljak. Akkor már okkal feltételezem, hogy nyilván bennem van a hiba. De mi? Szép vagyok, okos, házias, oké mondjuk a karrierem most épp eléggé romokban hever, de azon dolgozom. De ennek nem kellene ezt befolyásolnia, vagy rosszul gondolom?

Arra is gondoltam, hogy talán nem jó emberekkel vagyok együtt: a párommal tényleg 99%, hogy össze kellene házasodnunk, de ő nagyon maximalista és azt hiszem, úgy gondolkozik, hogy azért van néhány problémánk, és hátha talál olyat, akivel ezek nincsenek (ezek apróságok, amiket tudunk kezelni, és nem tartom valószínűnek, hogy talál olyat, akivel ennél kevesebb problémája lenne, mert ő elég nehéz eset, rengeteg tolerancia kell hozzá, ami esetünkben nem baj, mert én az átlagnál jóval toleránsabb vagyok, az előző barátnői mind hamar otthagyták, mert nem bírták elviselni).

Mindent összevetve ha ennek a kapcsolatomnak is vége lesz, akkor már őszintén nem tudom, mit teehtnék. Keressek mást vagy próbáljak meg változtatni magamon? Ez utóbbi felé hajlok, de MIT?