Meddig lehet sürgetni az esküvőt? Nőként mondhatom azt, hogy én már szeretném?

Szégyennek érezném a helyedben, hogy valakivel kapcsolatban vagyok, több éve, de ilyen alapvető kérdést nem tudtuk megbeszélni. Itt tipródsz a neten, ahelyett, hogy ezt Vele beszélnéd meg.

El kell, hogy keserítselek, de ha beszélgetni sem tudtok, akkor ennek a kapcsolatnak egy porszemnyi jövője sincsen.

24N

Akkor még azt áruld már el nekem kedves okos válaszoló, hogy miért elpazarlás az,h tizenévesen nem bútorozol össze valakivel, hogy aztán 18 évesen dolgozhass, h el tudjátok tartani magatokat? Hanem inkább 23 évesen, diplomával összeházasodsz valakivel és együtt élsz, előtte meg találkozgatsz a pároddal és otthon laksz.

Ha meg idősebb vagy, akkor miért nem lehet bútorozás előtt házasodni? Ja mert csak ki akarnak próbálni téged?

"Hanem inkább 23 évesen, diplomával összeházasodsz valakivel és együtt élsz, előtte meg találkozgatsz a pároddal és otthon laksz. "

24 évesen, diplomával költöztem össze valakivel, és igen, tervben van a házasság. A különbség az hogy 1. én veled ellentétben nem élősködtem a szüleimen, mikor megtehettem, hogy saját életet kezdek 2. nem ugrottam vakon fejest egy kapcsolatba, melyről azt sem tudtam, működne-e 3. felnőttem és felfogtam, hogy nem 200 évvel ezelőtt van, hogy férjhez menjek egy emberhez, akit nem is igazán ismerek, vallásos bigottságból...

Mindenesetre ha te így érzed jónak az életedet, akkor éld így, de kérlek ne ítéld el a világ 99%-át azért, mert normális, működő kapcsolatot szeretne házassággá alakítani, és nem igent mondani az ismeretlenre egy félidegennel, akivel valójában sem lelkileg sem testileg nem is ismerik egymást. Én sem ítélnélek el, sőt, meg sem szólalnék, ha nem kezdted volna el a világ normáival szembemenve kritizálni a ma abszolút elfogadott és normális életstílust.

Kérdező: nem hozzád szólt amit írtam. Első kommentemben értelmesen kifejtettem, hogy manapság egy párkapcsolat rendje az, hogy előbb együttéltek, majd összeházasodtok. Előtte egy darab kommentet nem írtam, és ezt sem rosszindulatból.

Erre a 77%-os vallásos illető durván, sértegetően belém kötött, hogy hogy gondoltam én ezt, hogy ez az élet rendje, meg biztos fűvel-fával kefélek. Álljon már meg a menet!

U.i.: ne tegyél fel kérdéseket, főleg ne ilyen témában, ha nem bírod elviselni, hogy bizony nem ez az élet rendje, mint ahogy azt sokan mások is leírták. A te legnagyobb bajod a kapcsolatoddal, hogy képtelen vagy értékelni úgy, ahogy van, másra vágysz, az, hogy amint írták, egy célszalagnak tekinted a házasságot. Próbáltuk elmagyarázni ez miért nem így van, de te makacsul ragaszkodsz ehhez, annak ellenére, hogy sem párkapcsolati, sem szexuális tapasztalatod nincs, sőt, még együtt sem éltek. Kb. olyan, mintha véleményt alkotnál arról, milyen ízű az alma, mikor meg sem kóstoltad. Ne csodálkozz, hogy sokaknak ez furcsa vagy elavult.

Gondolj bele, ha megkérdezed tőle, hogy mikor vesz el és netalántán másnap beállít egy gyűrűvel annak már nem lenne olyan 'szag' hogy csak azért kapod mert akartad?

Nem szabad eröltetni, mert azzal csak eltaszítod magadtól.

Inkább a gyermektémára fektess nagyobb hangsúlyt, hogy te már szeretnél gyereket, és hogy lassan abba a korba lépsz, amelybe már babáznál.

Ha a gyermektémára is így reagál, mint a házasságra, akkor lépned kell!

Én még nem vagyok azon a szinten 22 éves fejjel, hogy gyermeket vállaljak, de nagyon azt érzem én is, hogy nagyjából ilyen sorsra fogok jutni. A párom sajnos nagyon a "majd" embere. De remélem kellemesen csalódok.