Szerintetek nem túl korai mostanság 18-22 éves korban összeházasodni/gyereket vállalni?

Nem Te hibbantál meg, nekik olyan érzelmi éhségeik vannak (biztonság, kötődés, érzelmi és testi közelség, intimitás, stb. területén) amiket nem látnak esélyesnek mással megoldani, ezért éheznek arra, hogy saját családjuk legyen mielőbb, és a saját gyermekükkel éljék meg a hiányzó kötődéseket.

Ez nagyon nagy baj.

A szülővel, környezettel kell ezt először megtanulni és SAJÁT MAGADDAL, csak utána van esély beteljesült párkapcsolatra, és csak abból az érzelmi háttérből lehet egészséges gyermekeket alkotni.

Korai. SOkan nem látják be, csak 20 évvel később, de ez van :)

22 évesen hiába bizonygatja valaki hogy érett, nem az.

Úgy 20-25 évvel ezelőtt ez abszolút természetes volt.

24 éves lány már majdnem vénlánynak számított.

Idézek két hozzászólást

" Korai. SOkan nem látják be, csak 20 évvel később, de ez van :) "

" Érzelmileg, szociálisan még nem érett annyira egy ember ennyi idősen, hogy egészséges lelkületű, normális gyerekeket tudjon felnevelni, és közben ő maga is boldog legyen."

Komolyan.. Hány évesek vagytok? Szültetek már? Honnan veszitek ezt a baromságot amit írtok???

Én 20 évesen szültem. A fiam 25 éves. A lányom 23 éves. Jócskán elmúlt 20 év, és ma is azt mondom hogy örülök hogy 45 évesen felnőtt gyerekeim vannak akik a legjobb barátaim is nemcsak a gyerekeim. A fiam 4 nyelven beszél, jelenleg Oxfordban tanul gépészmérnöki szakon. Sportol, boldog, kiegyensúlyozott ember. Menyasszonya is okos, kedves..

A lányom elvégezte a stewardess szakmát jelenleg a Liszt Ferenc repülőtéren a checkolásnál dolgozik.. Boldog, kiegyensúlyozott élete van.. Mindkét gyerekem boldogul az életben..

Azért mert sokan 20-23 évesen úgy gondoljátok hogy buta az aki fiatalon szül, vagy a fiatal szülők gyerekei "lököttek" nos.. meglehet nézni a mai társadalmat.. A mai fiatalság képtelen a saját lábára állni, és képtelen elfogadni hogy nemcsak az ő életszemlélete lehet jó..

Csak megjegyzem: rengeteg velem egyidős volt osztálytársak, barátok szintén fiatal anyukák voltak 25 évvel ezelőtt.. Ismerve a kapcsolatukat, gyermekeiket, egyik sem nyafog hogy utálja a szüleit vagy magányos...

Én elfogadom ha valaki ma 20 évesen azt mondja ő nem szül fiatalon, mert tudom ma más az életfelfogás.. De ne mondjuk már azt hogy azok akik 20 évvel ezelőtt szültek tuti megbánták vagy az ő gyerekeik csak depisek lehetnek...

Így most nem is tudom erre a választ. 24 éves vagyok, és mikor ismerősöm 19 éves korunkban gyereket szült, komplett hülyének néztem. Azóta van két gyereke. Ismerőseim sorban mennek férjhez/házasodnak meg, szülnek gyerekeket.

Én 24 éves vagyok semmiről sem vagyok lekésve. De ha szülök valaha gyereket mindenképp 30 alatt szeretném, de férjem még nincs- ez nekem alapfeltétel egy gyerekhez. Szóval, ha mondjuk 3 éven belül meg is házasodom, akkor is már 27 leszek, szóval vagy azonnal gyerek projekt esküvő után- amint egint nem szeretnék, vagy a második gyereket már mindenképp 30 fölött szülöm.

Szóval nem, már nem szabok határokat semminek. az élet mindenkinek hozza, amit kell, és mindenki helytáll, ahogy tud. Legjobb, ha nem szorítjuk magunkat tervek és elvárások közé, úgysem jönnek be sosem, nem igaz?