Szerintetek nem túl korai mostanság 18-22 éves korban összeházasodni/gyereket vállalni?

Nézd az életed kovácsa te magad vagy. Én sem úgy szültem 20 évesen hogy mindenem megvolt.. Anyósoméknál laktam, sokszor nagy veszekedések voltak mert nem jöttem ki vele. Albérletben éltünk, de dolgoztam. Igaz nem mentem egyetemre mert fontosabb volt hogy a gyerekeim ne szenvedjenek hiányt semmiben.. Nem kaptam 20 ezres cipőt vagy 100 ezres okos telefont.. Nem vettem nekik minden évben laptotpot mert nem tudtak rá vigyázni.. 35 éves voltam amikor lett saját lakásom.. Szép lassan de mindenünk meglett.. Nem érzem hogy bármit is elvesztettem volna mert fiatalon lettem szülő.. Tudod abban a pillanatban hogy megszületik a gyerek, te mint szülő teljesen átértékeled az életedet és rájössz, sok mindenre nincs is szükséged, hogy boldog légy.. Rájössz hogy nem a legújabb okos telefon vagy műköröm lesz a fontos...Arra is rájössz, hogy nem is igazán fog neked sok minden hiányozni amiről önként lemondasz...

De én megértem azokat a fiatalokat akik 20-25 évesen még otthon akarnak élni, bulizni vágynak, drága ruhákra mütyürökre vágynak.. Nekik ez kell a boldogsághoz.. Ez se baj, ez is egy sors amit választanak..

@De én megértem azokat a fiatalokat akik 20-25 évesen még otthon akarnak élni, bulizni vágynak, drága ruhákra mütyürökre vágynak.. Nekik ez kell a boldogsághoz..@

Hmm, és arra még nem gondoltál, hogy másnak sem az okostelefon kell a boldogsághoz, csak veled ellentétben biztos alapra, nyugodt környezetbe szeretne gyerekeket szülni, nem szűkölködve, és "majd holnap lesz talán" mentalitással, mint te? És tudod, ez hosszadalmas és fáradtságos munka eredménye.

Persze mindig spórolva is lehet, csak épp a gyerekeid fognak tőle szenvedni. De gondolom téged nem érdekel, te így is boldog vagy, és bemeséled magadnak, hogy ők is azok, hiába kellett mindent nélkülözniük és mindenre várniuk az életben, amit másnak megadtak a gondoskodó, felelős szüleik...

tegnap 23:45

Úgy látszik nem olvastad el amit írtam. Igaz, anyóssal, majd albérlettel kezdtük, de nem nélkülöztünk. A gyerekeim mindent megkaptak, amire szükségük volt..

Nem hiszem hogy olyan rossz életük van, mint írtam a fiam Angliában él és tanul, a lányom is megtalálta az élete célját. Igaz pár évig amíg kicsik voltak albérletben éltünk, de mire tinédzserek lettek saját lakásunk lett, hitelmentesen. Vállalkozásba kezdtünk, és minden jóra fordult.. Tudod így is lehet.. De úgy is ahogy te írod.. Hajtani magad és remélni hogy egyszer lesz lakásod, pénzed, munkád...Teljesen mindegy ki hogy csinálja.. Nem mindenki áll a posta előtt mert várja a családit.. Sokan gyerek mellett is boldogulnak úgy hogy nem szenvednek hiányt semmiben...

Suliban, amikor ilyen barbizós korszakban voltunk, megbeszéltük egymással, hogy kinek hány éves az anyja és mint kiderült, a legtöbbjüket 18-22 éves korukban szülték.

Az volt a menő, akinek a legfiatalabb és legszebb anyja volt. Sajnos nem én nyertem, mert ugyan szépnek szép volt az anyám, csak valamivel idősebb, mint a nagy átlag :)

Szerintem ezt nem lehet csupán életkor alapján meghatározni. Nagyon sokmindentől függ, hogy kinek mi a korai. Függ attól, hogy az illető személyek hol tartanak az életben, milyen közegben élnek, stb.

Manapság ugye ezek kitolódtak későbbi életkorra, ezért elég extrém korkülönbségek lehetnek, ha valaki korábban vállal gyereket. Ezt mondjuk a saját bőrömön is tapasztalom, mert én 20 évesen vállaltam gyereket, és érdekes, amikor viszem oviba, és nagyon sok anyuka 40-45 körül van már, nem sokkal fiatalabbak, mint az én anyukám (aki 50 éves múlt).

Azt is figyelembe kell venni, hogy a "mi számít korainak" kérdésben nem is annyira az életkor a mérvadó, hanem bizonyos feltételek teljesülése, mint pl. az önálló életvitel kialakítása, tanulmányok befejezése, munkahely, stb. Mivel mostanság a tanulmányok ideje hosszabbra nyúlik, mint mondjuk 30-40 éve (mármint átlagosan több ember van, aki hosszabb ideig tanul), így ezeknek a mérföldköveknek az elérése is hosszabb ideig tart.

Mégsem lehet most már csupán ezek alapján azt mondani, hogy x életkor korainak számít, mert az is nagyon jellemző, hogy ezek a dolgok összecsúsztak, felcserélhetővé váltak. Teszem azt, 40 éve az iskola befejezése, a pályaválasztás általában egy végleges lezárása volt az adott korszaknak. Most már ez nem így van. Ha egy férfi megnősül, egy nő férjhez megy, attól még nem néznek rá furán, ha továbbra is tanul. Az sem számít kirívónak, ha valaki gyerek mellett folytat tanulmányokat, vagy ha több évet eltölt egy adott szakmában, aztán pályát vált, mást tanul, új szakmát választ.

Így ha valaki "fiatalon" vállal gyereket, az nem biztos, hogy megakadályozza abban, hogy mellette más dolgokat elérjen, amiket a közfelfogás szerint a gyerekvállalás előtt kellett volna.

Egyébként találtam erről egy nagyon érdekes tanulmányt, ha érdekel a téma, olvasd el: [link]

Én úgy voltam vele, hogy a házasság ideje akkor jön el, amikor mi úgy érezzük, és nem engedtük hogy bárki befolyásoljon. Én 25 éves voltam, a férjem 22 amikor összeházasodtunk, Másfél év kapcsolat után.

Úgy terveztem , minimum 1 évig gyerekmentesen leszünk, élvezzük a házasságunkat. Viszont mint kiderült, végleg gyerekmentesek maradunk. Nagyon fáj, hogy a férjem miattam nem lehet apa, és hogy sosem fogom megtapasztalni milyen lehet anyának lenni. Még nem sikerült feldolgoznom, talán teljesen soha nem is tudom majd.

De elsősorban egymással akartunk családot alkotni, szóval gyerek nélkül is boldogok vagyunk együtt.

Tizenévesen tényleg korai, főleg a gyerek!!! De azért általánosítani sem kell. Ez személyiségfüggő leginkább, és nem korhoz kötött, hogy ki mennyire érett.

27/N

19:

Akitől idéztél, rám hivatkozott, én vagyok a 11-es. 37 éves vagyok, sorskorrekcióval foglalkozom, és azt látom, hogy az emberek nagyon nyomorultul érzik magukat az általam felsorolt okok miatt. Amiket leírsz a gyerekeidről, NEM a boldogság bizonyítékai, NEM az életminőség és a szubjektív megélésük jellemzői.

Fogalmad sincs, hogy ők kicsodák. Még azt sem tudod, mire születtek, mi az életfeladatuk... Nem LÁTOD (szellemi és érzelmi szemmel) őket.