A párom egy éve jegyzett el otthon melegítőben. Egy vacsorát viszont megígért de akkor miért nem tud rendesen eljegyezni úgy ahogy kell? Meddig legyek türelmes? Vagy csak én kérek túl sokat?

Leírom a velemenyem, aztan lehet mar reg nem is olvasod a valaszokat. Komoly problemad van. Ahelyett, hogy ertekelned, hogy valaki veled szeretne leelni az eletet, nyafogsz amiert csak melegitoben, otthon kerte meg a kezed. A parod azert mergedt fel rajta\d mert nem esik jol neki, amit csinalsz. Hogyan reagalnal, ha a parod, a toled kapott karacsonyi ajandekjat megkritizalna?

Olyan erzesem van, te nem a Pasid szereted, hanem egy fiktiv palit, akit par eve kitalaltal magadnak-a tokeletes lanykeressel egyutt. A kuslosegekre utazol, gyerekes vagy. Erned kellene meg ahhoz, hogy melto parja lehess a ferfinak, aki gyuruvel kinalt.

Kerem a piros kezet, mert nem egy altalad preferalt pozitiv valaszt adtam az abszurd kerdesre, mellyel onmagad es a normalis parkapcsolatok karikaturaja lettel. Gratulalok!

Hát már jó régi a kérdés, de hozzászólok.

Én megértelek, pedig nekem konkrétan kínos visszaemlékezni arra ahogy a párom eljegyzett, pedig örülnöm kéne, hogy megtette, azóta meg már egy éve házasok is vagyunk.

Szerintem senkit nem kell lehúzni, szánalmasozni azért mert szeretné ha egy olyan pillanat ami jó esetben csak egyszer van az életben, az tényleg egy kicsit jobban meggondolt pillanat lenne. Mert a letérdelek macinaciban hogy gizi gyere mán hozzám. Örülök, hogy valaki szereti az ilyen spontán dolgokat, de ő miért tör pálcát egy olyan ember felett aki meg mást szeretne? Nem vagyunk egyformák, és igen, van akinek mondjuk nem jutnak egyébként nagy alkalmak, szép vagy romantikus pillanatok az életben. Nekem még egy szalagavató sem jutott, mert addig szivatott a családom azzal hogy hogy nézne már ki egy ilyen fiús lány a keringőruhában, hogy elment teljesen a kedvem.(más kérdés, hogy beleadni nem akartak, maguknak viszont vetettek szép ruhát az én keresetemből, végül anyám nézett ki úgy mint aki szalagavatózott...)

Őszintén bocsánat, hogy pl a gyerekemnek/unokámnak nem azt akarom elmesélni hogy "igen apád a haverjaival sörözött a deákon aztán amikor hazaért, gyűrű nélkül(másfél év után kaptam gyűrűt, se nem sima karika, se nem eljegyzési, sima dekorgyűrű) közölte, hogy amúgy hozzámegyek e, mert ő elvenne. Bocs, de erre nem vagyok büszke hogy ennyit ért neki egy olyan pillanat amit megismételni már nem lehet.

És igen, nem egy romantikus alkat ez tény, de tisztában volt vele, hogy ez nekem fontos. Gondolom a kérdező párja szintén tudta, hogy ő szeretné, hogy ha már amúgy nem igazán vannak szebb pillanataik a hétköznapokban(akár vacsi, akár, hogy valami szép helyre kiránduljanak bármi) akkor legalább VALAMI jelezze, hogy ez azért egy fontos döntés és pillanat volt. Hogy legyen egyáltalán mire emlékezni és úgy hogy ne legyen hiányérzet. Ennyi.