Férjhez mennétek az alábbi körülmények között?

A gyerekkérdés nem lenne kizáró ok, én pont így voltam, pedig szerelmes voltam és ő volt az egyetlen férfi, akitől jó érzés volt arra gondolni, hogy egyszer majd puskával lődözi a lányunk udvarlóját...De alapvetően nem komáltam a gyerekeket és úgy hiányzott, mint púp a hátamra. Aztán lett egy gyerekünk és azóta anyatigris vagyok. Most is itt játszik mellettem, nem adnám semmi kincséért a világnak. Hú, mennyit bőgtem én a kiságya fölött, amiért valaha nem akartam őt.:))) Nem tudtam, hogy ennyire cuki lesz, de komolyan. Mióta megláttam, imádom. Szerintem az tett be, hogy belefért a két tenyerembe. Vagy nem tudom, de amikor először megkaptam, fülig ért a szám, nem akartam elhinni, hogy ilyen kincset kaptam az élettől.

Node a többi pontod nem olyan oké. Nem vagy belé szerelmes és soha nem is voltál. Már rég rossz. Majd leszel és keservesen bánni fogod, hogy nem tudsz tőle megszabadulni, főleg ha gyereketek is van. Ezzel kicseszel a gyerekkel is és vele is. Ha maradsz, azért, mert boldogtalan leszel és a férjed is boldogtalan lesz, egy idő után már szex se lesz köztetek. Mindezt a gyerek is megérzi.

Nagy ügy, hogy annyira biztos vagy benne, hogy sose fog megcsalni. Tehát választottál egy biztonságosan nem vonzó személyt számodra. Hát te tudod...

Ha a lányom volnál, megmondanám, hogy ne, mert nem leszel boldog.

Tudom, mert voltam megalkuvós kapcsolatban kétszer és egyszer szerelemből és ég és föld a kettő. Hosszútávon nem megy akkor, ha sose volt szerelem, nem igaz, hogy felesleges. A szerelem segít elviselni a nehézségeket, amik vannak vonzó és kevésbé vonzó partner mellett is.

Ha úgy véled, neked úgysem lesz részed viszonzott szerelemben és nem akarsz egyedül maradni, akkor is azt mondanám, hogy ezt így mondd el neki, aztán döntse el, megéri-e így veled maradnia. Mindkét pasim azt gondolta, nekik így is megéri. Aztán meg voltak döbbenve, amikor szerelmes lettem és kiléptem. Mindegy, így jártak, én egyiknek se ígértem szerelmet, se házasságot, se gyereket, megmondtam, hogy nem vagyok beléjük szerelmes, úgy gondolták, hogy a szexért vagy lakhatásért ez is megéri nekik. Hát nekem nem érte meg hosszútávon. Éveken át hitegettem magam, hogy a szerelem nem fontos, a szerelem felesleges, az a lényeg, hogy a társam jó ember...Csak aztán volt amikor kiderült, hogy nem is olyan jó és akkor még szerelem se volt, ami miatt az egész megérte volna.

Nem köszönöm, hajlamos vagyok az ilyen menekülős kapcsolatokra, amikor már minden mindegy, mert engem úgyse fog egy férfi se viszontszeretni...de mostanra azt gondolom, hogy akkor már jobb egyedül. Nem vagy még elkésve. Viszont az életmódodon változtatni kéne ahhoz, hogy olyan partnert találj, akihez vonzódni is tudsz. A szoba 4 fala közt elképzelhető, hogy 50 évesen ébredsz rá, hogy lecsúsztál mindenről. Ne temesd el magadat élve. Hidd el, a saját gyerekemnek is ezt fogom mondani.

Az a baj, hogy ha ebben a témában bizonytalanság van, akkor megette a fene.

Szerintem akkor érdemes elköteleződni, ha egy nagy IGEN az egész tested-lelked arra az adott emberre. Te most inkább hideg fejjel előnyöket-hátrányokat mérlegelsz, olyan érzésem van, hogy azért mennél hozzá, mert pont ő van ott most melletted, és tetszik neked, hogy ennyire szeret. Nem inkább ezt takarja-e az "erős ragaszkodás"? Amúgy a házasság igazából egy polgárjogi szerződés, ami gazdasági közösséget csinál belőletek, ha csak ezt nézed, és nem annyira érdekes az érzelmi része, akkor hajrá. De ez az egyenlőtlenség szerintem ki fog éleződni hosszú távon. A gyerektéma pedig őrületes különbség, nem teheted meg vele, hogy magadhoz láncolod, miközben tudod, hogy gyereket szeretne, te meg nem. Meg kell neki adni a lehetőséget, hogy olyan embert találjon, aki szeretne gyereket. Az én párom most 44 és most várjuk az első gyerekünket. Neki nem (annyira) késő, én fiatalabb vagyok, bár annyira nem, 35. Ha ebben nem egyezünk, akkor elbúcsúztunk volna egymástól.