Hogy éreztétek magatokat a saját esküvőtökön?

Kifejezetten jól. Kb 70-en voltunk. Se nagy, se kicsi eskülvő.

Máshonnan rendelném a tortát. Elég rémes volt.

50en voltunk.

Nem volt malőr, leszámítva az elszálló költségeket. (szűk 50%)

Ha rajtam áll, nem lett volna bulizás, meg habos babos maskara és a többi.

De amennyire irtoztam tőle, végül még jól is éreztem magam : beszélgettem mindenkivel, nem rontottam el a táncot, kínos órák helyett kb 3kinos percem volt.

Ja és végig úgy voltam, hogy legalább egy jót eszek és kB semmit se ettem, nem volt idő rá :P

Jól. Kis esküvő volt (~20 fő) csak vacsorával egy kis panzióban ahol ott is lehetett aludni. Az egész olyan meghitt és kellemes volt a férjemmel pedig úgy örültünk, hogy végre férj és feleség vagyunk. :)

Két apróságon változtatnék:

- Nem volt kihirdetve a program (azon kívül, hogy mikor van a vendégváró, a szertartás és a vacsora - ezek már a meghívóban is bennevoltak) így elég sokan kérdezgették. hogy mikor fogunk koccintani, mikor lehet ajándékot átadni, stb. Szóval ha újracsinálhatnám, valahová kifüggesztenék egy programot, hogy ezek egyértelműek legyenek.

- Mikor a vendégek érekeztek, a férjem már szépen fel volt öltözve, hisz ő onnantól ott maradt velük és intézte a dolgokat, míg én elmentem átöltözni, stb. Én ezzel szemben még farmerban voltam, így nem nyújhattunk túl szép összhatást az érkező vendégeknek. Ha újracsinálhatnám, felvennék egy szebb ruhát, vagy valami ilyesmit, hogy jobban összeilljünk már akkor.

Minden más viszont nagyszerű volt, nem bántuk meg sem a vendégek számát, sem az esemény típusát. A helyszín gyönyörű volt, a szolgáltatók kitettek magukért, a rövid szervezési idő ellenére is nagyon klassz eseményt sikerült szervezni. :)

Nem minden úgy alakult, ahogy terveztük, de megfogadtuk, hogy aznap nem idegeskedünk semmin. Így is lett. Elengedtük magunkat és átadtuk magunkat az érzéseinknek. A föld felett jártunk 20 centivel, úgy vigyorogtam egésznap, mint a tejbetök. Hülyén hangzik, de tényleg eddigi életünk legboldogabb napjává kerekedett, nagyon jó érzés volt az egész ahogy volt.

Fontos, hogy ne erőltessetek magatokra semmit, ami nektek nem tetszik. Így van esély, hogy ti is maximálisan eltudjátok engedni magatokat.

Figyelj, nekem nem volt még esküvőm, szerintem nem is lesz, na mindegy.

Amit leszűrtem a hozzászólásokból: ez a ti napotok. Ne hagyjátok, hogy mások beleszóljanak, ne másnak akarjatok az esküvővel megfelelni, hanem magatoknak.

Ha valaki pampog, hogy mit hogy csináljatok, mondjátok meg neki, hogy oké, majd a te esküvődön így lesz. És ezt a szüleiteknek is simán! Házasodjanak újra, aztán ott úgy lesz, ahogy ők akarják!

Ez a ti napotok, nem másé, ne más befolyásoljon benne, nektek kell jól érezni magatokat elsősorban!

Nagyon jól. Szerencsére nem a külsőségekről szólt hanem rólunk.

Az előtte való időszak a melóm miatt nagyon nehéz volt. Ha visszacsinálhatnám akkor magasról tojnék a munkára (pláne hogy felrúgták a megállapodásunkat azzal kapcsolatban hogy 2 héttel esküvő előtt elengednek fizetetlenre...).

Reggel volt necces, ideges voltam, anyum nagyon türelmetlen, pedig akkor kellett volna a teljes támogatása, tesóm is csak belekötni tudott a semmibe is. :)

Nagyon csúnya idő volt, majdnem sírtam. Aztán minden összejött, odaértünk, volt egy csoda fotózásunk ott a helyszínen, s mikor annak vége lett megkönnyebbültem.

Jöttek a vendégek, jól éreztük magunkat, 1 helyszínen volt minden és a kinti eső, 10 fok csak hangulatosabbá tette a dolgot. A szertartásvezető is késett picit, majdnem elhagytam a csokrom, de azokat már fel se vettem :)

Összvissz szuper volt, sírtunk, nevettünk, buliztunk. Fantasztikus volt látni, a sok szervezés hogy összeállt, a személyzet milyen kedves és profi volt, a kaja, a hangulat, ahhhh. :)

A pincérek anyumnak mondták végül hogy ilyen laza, jó hangulatú lagzit ritkán látni. Jó visszagondolni rá, kívánom hogy Nektek is ilyen szuper élmény legyen!