Más anyós-jelöltje is megőrült az "esküvő" szó hallatán?

Szerintem ezt a párodnak kell kezelnie, nem neked. Az én anyósom is érdekesen reagált, amikor bejelentettük, hogy összeházasodunk. Konkrétan leteremtett minket, hogy minek erre pénzt költeni, esküvő nélkül is élhetünk szépen együtt és neki nincs kit meghívnia blabla. Ugye nem azért akarunk összeházasodni, mert terhes vagyok!? (30 voltam, amikor házasodtunk, nem voltam terhes, de ha az lettem volna is bőven belefért volna.) Két órás olyan kiselőadást kaptunk, hogy én este már a könnyeimmel küszködve kijelentettem a páromnak, hogyha mégegyszer bejön a szobába az anyja és rákezd, akkor összecsomagolok és most elindulok haza (vidéken él, mindig egy hétvégére megyünk hozzá). Sosem volt egymással semmi bajunk, de ez engem őszintén sokkolt, eszméletlenül rosszul esett. Azt vártuk, hogy örülni fog az örömünknek, így csak pislogtam. Én nem szóltam semmit. Majd a fia rendezi.

Utána mindig volt valami. Jön, nem jön, ha ezt meghívjuk nem jön, ha ezt nem hívjuk nem jön... A végén már a párom tartott neki kiselőadást, hogy eltudjuk dönteni kit szeretnénk ott látni, mikor szeretnénk, hogyan szeretnénk, ha nem tud semminek örülni, akkor inkább ő maga is maradjon otthon.

Végül az esküvő másnapján is parádézott még egyet az én szüleim és a nagymamám előtt. Elhordott minket mindenféle önző egyéneknek, amiért csak a közeli ottalvós rokonok és családtagok kaptak útravaló kaját/sütit... A szüleim csak pislogtak, miután elment, anyukám azt mondta már ő teremtette le majdnem, hogy mostmár fogja be a száját. Bennem végleg eltört valami. Továbbra is tisztelettudó vagyok és normális, mert még is csak a férjem anyja, de az érzéseim abszolút megváltoztak, így ez a hozzáállás komoly erőfeszítést igényel. Őszintén szólva legszívesebben felé sem néznék. Jelenleg az van, hogy 3-ból egyszer utazok haza hozzá a férjemmel és az is kínszenvedés nekem.