Hogy lehet finoman tudatni a közelebbi rokonokkal, hogy szűk körű esküvőt szeretnénk?

Nálunk a férjem gondolta úgy, hogy nem akar nagy esküvőt. Ő már másodszor nősült, tíz éve együtt élünk és van egy ma-holnap 7 éves kisfőnökünk. Nem nagyon akartunk ugrálni, amúgy is igen érdekes lett volna ez az egész nász. Minimum 200 főt meg kellett volna hívni ahhoz, h senki se sértődjön meg. A szüleim elváltak, ki-ki próbálgatja a maga életét, új társ...,a családban voltak ilyen érdekes családon belüli afférok...hááát nem nagyon volt kedvünk azzal foglalkozni az esküvőn, h ki kire mondja a magáét, ki kivel merre. Ez a mi napunk volt, így hárman mentünk arra amerre mi akartunk. A párom az ő részéről senkinek sem szólt. Én a szüleimnek szóltam, mert nem mertem megtenni, h nem. Jó ideig ment a sértődés, lelki terrorral nyakon csapva. A többi rokon később értesült róla, ilyen szájról-szájra módon. Van aki még most is vérig van sértve, úgyhogy nem lehet ezt sehogy sem kivédeni, legalábbis mi nem tudtuk. Utólag a férjemet is leszúrta a családja, hogy mit képzelt? Pedig nem vagyunk már gyerekek. Ja, és még azt is mondták, hogy remélem a te gyereked is ezt fogja csinálni veled. Én sokáig úgy éreztem, hogy "rossz kislány" voltam, de ma már igenis "merem" azt gondolni, hogy így döntöttem, jól döntöttem és kész. A dédikémmel zárnék: "Ne törődj velük! Lesz rá egy egész életük, hogy megemésszék!"

Nekünk is csak 30-35 fős szűkebb családi vacsora volt, a szertartáson sokkal többen voltak. Mi mindenkinek őszintén megmondtuk, hogy nem akarunk lakodalmat, nagy felhajtást. Mindenki megértette és elfogadta, legalábbis akinek rosszul esett esetleg, az sem tette szóvá.