Aláírnál egy olyan szerződést amiben az áll hogy a házasság után is különvagyon a férjed bevétele? A kiadásokat fizeti és a családot is eltartja.

Persze, hogy aláírnám, sőt, én kérném. Az a normális, ha valakinek a tulajdona marad, amiért ő dolgozott meg. Jelenleg a törvény hülye, ezt kell ezzel korrigálni. Pl. „házasság utáni közös vagyonnak” nevezni azt, amiért az egyik fél dolgozott meg, kicsit durva (LOL, én is szeretnék úgy közös vagyont, hogy nem dolgozom érte :D)

Egy normális családban meg eleve úgy kell gyereket vállalni, hogy 1) mindkét fél képes lenne egyedül is eltartani (mert a másikkal bármi történhet, nem feltétlen válás, de betegség, állás elvesztése, neadjisten halál), 2) a gyermekkel is mindketten otthon maradnak bizonyos ideig.

„milyen bizalom az ahol alapvetően azellen biztosítja magát hogy ha különmennek, akkor magának maradjona vagyon” és az milyen bizalom, hogy nem mered ezt aláírni? félsz, hogy úgyis szétmentek?

A házasság után minden bevétel a közös munka gyümölcse. A feleség is dolgozik, ha gyermeket nevel, a férj popója alá teszi a meleg vacsorát, takarítja a házat, intézi a számlákat, bevásárol stb. Tehát dolgozik, s munkája biztosítja a férje számára azokat a kedvező körülményeket, hogy a munkahelyén a lehető legjobbat hozhassa ki magából. Hogy ne kelljen egy pl. tárgyaláson azon gondolkozni, befizette-e már a csekkeket vagy lesz-e másnapra tiszta zoknija...

Emellett a férje a bevételeiből saját maga számára befektetéseket indítana? Vagy egyedül járna nyaralni, mert csak neki telik rá, az asszonynak nem? Egyszerűen nem tudom elképzelni ezt a gyakorlatban!

Amúgy a törvényi rendelkezéseknek is ellentmond...

- "A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. "

- "A házastárs különvagyonához tartozik:

a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,

b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,

c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,

d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy."

Összegezve: én így nem mennék hozzá semmiképp, mert ez nem házasság. Ez esetben, ha szeretem, lennék az élettársa, és ezzel meghagynám a kiskaput arra, hogy félretegyek magamnak.

Sok válaszolónak problémája, hogy nem értik, hogy a házasság PONT ATTÓL TÖBB, mint egy együttélés, vagy járás, hogy a két fél egy EGYSÉGként jelenik meg társadalmilag és gazdaságilag is. Ezt az egységet ma sokan nem értik és nem tudják kezelni. Ezért van annyi válás. Mert onnantól az egyéni cél helyett a közös cél lép életbe és az nyer prioritást. Tehát nem az a legfontosabb, hogy pl. legyen nekem a fizetésemből milliós megtakarításom, hanem az, hogy a családnak legyen ennyi megtakarítása, amit aztán a CSALÁD gazdasági válsága idején (bármelyik fél betegsége, munkanélkülisége, halála) használunk fel, vagy amit közös célok számára teszünk félre (családi autó (nem apa autója), családi nyaralás, stb.).

Teljesen abnormális, ha az egyik fél ebből kivonja magát, és az a fontos, hogy az ő egyéni célja megmaradjon. Az nem család! Az akkor őróla szól, egyedül róla, és talán mellette él még valaki, akivel nem vállal sorsközösséget. Hiszen az érzelmek és a gazdasági helyzet összeadódása adja ma ki két ember sorsközösségét. Ezzel kimondja a leendő férj azt, hogy "nekem sok pénzem van, neked annyi, amennyi. ha gondod adódik, old meg magad, vagy majd én kegyeskedek segíteni, de akkor azt majd fel is számolom neked". Ez nem egy családi hozzáállás. Ebben pont az az egység nincs meg, amiről a házasság és a család szól.

"Egy normális családban meg eleve úgy kell gyereket vállalni, hogy 1) mindkét fél képes lenne egyedül is eltartani"

Igenám Cyndel, jól gondolod, de abba bele sem gondoltál, hgy a nők nagyrésze egy saját lakást hitel nélkül kb. 45 éves korában tudna elérni? Addigra már gyereket sem ud vállalni.

De amúgy igazad van, jobb, ha a nőnek is van vagyona, de sajnos ez nem jellemző a mai szülőképes korú 20-30 év körüli nőkre.

Kivéve ha örökölnek.