Szerintetek az anyósom fel fogja ajánlani a segítségét az esküvőre vagy ne is reménykedjek? Bővebben lent.

80 fős lakodalom NEM kicsi,inkább nagy.

Anyósodék megdolgoztak a pénzükért,arra költik,amire akarják.

Lehet,hogy ők is felesleges pénzkidobásnak tartják,hogy idegeneket etessenek-itassanak lakodalom címén.

Inkább élnek,és félre teszik a pénzüket,amit majd a párod örökölhet.

Egy házasság nem attól jó,hogy nagy lagzit csapnak!

Ha eddig nem ajánlotta fel, akkor már szerintem nem fogja. Én értem a gondod. Szerintem a legjobb az lenne, ha ti (ketten vagy a szüleiddel)kerek perec megkérdeznétek tudnak-e segíteni valamiben? Pl. virágos,fodrász ,zenekar, egyéb szervezés, anyagiak. Csak nem sértődnek meg. Ha meg nulla amiben segíteni tudnak, legalább tisztában vagytok vele.

Én is amondó vagyok amúgy, hogy tegye a pénzét a kispárnába, ne segítsen, ha eddig nem jutott eszébe, így biztos nem tiszta szívből adná, mindig felemlegetné.

Valószínűleg azért van sok pénze, mert nem költi el felesleges dolgokra. És mivel az övé, akár be is fűthet vele, ha akar.

De egyébként kedvel? Vagy mindig ilyen volt?

Moira! Akár kedvel az anyósod, akár nem, akár van rá elég pénze, akár nincs, nem segít. Saját döntése, aminek lehetnek kényelmi okai is, nem feltétlenül egy véleménynyilvánítás a részéről feléd. Felnőtt ember, akire nem kényszeríthetitek rá az akaratotokat. Elhiszem, hogy rosszul esik, a párodnak valószínűleg még inkább, de a legtöbb, amit az ügyben tehettek, hogy türelmesek lesztek vele, és nem próbáljátok semmiről meggyőzni. A többieknek abban igaza van, hogy a saját pénzével azt tesz, amit akar, és ha ő ezt nem látja megfelelő célnak az költekezésre, akkor ez szíve joga. Nem tudhatod, hogy alakul később, lehet, hogy az unokákra meg két kézzel szórja majd a pénzt, mert az ő szívének kedvesebb célt lát majd bennük! :)))

És ahogyan anyósod döntése a sajátja, a szüleidé is az. Az, hogy ők bőkezűbbek, nem kényszerítheti a párod családját semmire. Felnőtt emberek mind, akik mind az idejüket, mind a pénzüket maguk osztják be.

Nézd a jó oldalát! Van egy önálló, jómódú anyósod, aki valószínűleg nem szorul majd a segítségetekre sosem! Sok családban már ez is nagy öröm lenne, hiszen a gyerekek tartják el a szülőket ilyen-olyan okokból.

Az esküvőt meg tessék a pároddal ketten nagyon várni, a szervezést élvezni, hiszen végül is ez Rólatok, s nem a szüleitekről szól! :)

A mi esküvőnk is idén lesz,de mi ezt önállóan szervezzük.Saját pénzből,megvan az elképzelésünk,telefonálni,személyesen elmenni pedig mi is tudunk,alkudni és üzletet kötni is,dönteni pedig végképp,nem értem miért kellene ezt a szülőkre bízni.Ők kérdezték,hogy miben segítsenek,de megértették,hogy ez a mi napunk,megköszöntünk a felajánlást,de azon kívül,hogy vendégként eljönnek nincs szükségünk másra.Nem sértődtem volna meg,ha fel sem ajánlják,hiszen mi találtuk ki,hogy esküvőt szeretnénk,a mi dolgunk annak lebonyolítása.Már külön élünk,külön egzisztenciánk van,nincs szükség külső támogatásra.

Én nem csinálnék ebből problémát,hogy ő nem akar sem pénzzel,sem sehogy segíteni. Az ő dolga,a tiétek pedig,hogy megoldjátok,ami nektek fontos,az esküvőt.

Kedves Kérdez, én értelek!

MI is magunk csináltunk amit lehetett, anyukám varrta a terítőket, sütöttük a sütit, apukámmal csináltuk a meghívókat, együtt mentünk el mindenhova, anyuék mindig kérdezgették, hogy mi hogy lesz, meg örömködtek, hogy jaj de jó lesz.

Anyósomék semmi. Anyósom megkérdezte, mibe jöjjön hogy a ruhája színe illeszkedjen a szüleiméhez, apósom meg azt kérdezte meg, mi lesz a kaja. Ja, meg megkérdezték hogy melyik templom és az étterem címét.

Ennyi. Pedig nem volt rossz a kapcsolat velük. Addig. Azóta eltávolodtunk egymástól velük, ugyanis ugyanezt csinálták a terhességemnél is (esküvő után pár hónappal estem teherbe). Nem foglalkoztak semmivel.

Aztán a fintor az egészben, hogy az esküvő után két évvel egyik rokonom mesélte, hogy anyósommal milyen jól szerveztük az esküvőt. Kérdezem: MI? Erre ő: hát nem ő volt az egyik főszervező? Mert állandóan az esküvőről beszélt nekik, hogy mi hogy lesz..........

azt hittem, leesik az állam. És a babával ugyanez van. Mindenkinek mesél róla, holott keveset és ritkán találkozunk velük, és egész terhességem alatt SEMMIT nem segítettek, szülésem után sem. Csak a rokonok tudják úgy (persze tőle), hogy "jaj, mennyire szereti a kis unokáját, mindig csak róla mesél." Én meg: Ja értem, akkor csak találkozni nem akar vele annyira.

Vannak ilyen emberek, ilyen az anyósodék természete, csak a rokonokkal tisztázd, nehogy úgy járj mint mi (ugyanis mielőtt felvilágosítottuk őket, azt hitték, hogy anyósomék mekkora nagy segítség voltak az unokánál, meg esküvő-főszervezők, holott az esküvőszervezés közelében sem jártak, a terhességem sem érdekelte őket különösképpen. A gyerek meg havonta kétszer. )

Sok boldogságot!