Mit tehetnék a leendő sógornőmmel, ha ennyire gátlástalan? Féltékeny? (többi lent)

Ezek szerint csak akkor ilyen, ha kettesben vagytok! Akkor intézd úgy,hogy ne kelljen közös levegőt szívnod vele, max ha ott a vőlegényed is. És ő mit szól ehhez a helyzethez?

Nálunk is hasonló a helyzet, bár ennyire nem durvult el,de mindig kiállt a férjem mellettem a családjával szemben. Bár anyóssal jóban vagyok, engem is sógornőm fúrt mindig, de azt érte el, hogy a férjem ritkábban keresi a társaságát...

Egyetlen lassú, de valóban hatásos módszer, ha nem veszed fel a kesztyűt.

Hasonlóan ellenséges volt velem a férjem exneje. Válásuk után ismerkedtünk meg, tehát nem volt szerepem a válásban, de egyéb harmadik személynek sem. Valószínűleg az egyetlen ok az volt, hogy már nem tudta irányítani a férjemet (ami gyakorlatilag a válóok volt náluk).

Nagyon komoly támadásokat indított, nem egyszer fizikailag is nekem támadt. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ilyenkor ne indítsak ellentámadást. Egyszer leszögeztem, hogy bármilyen sérülést okoz, tojok a közös gyerekre, stb, megyek a rendőrségre feljelentést tenni. Ezzel a fizikai támadások abbamaradtak, illetve tudatosan kerültem is a találkozást.

Maradt a mocskolódás telefonon, interneten, üzengetve, gyereket ellenem hangolva, férjemnek, stb. Nem reagáltam. Ha már nagyon felment a vérnyomásom, a férjemnek vagy a szüleimnek dühöngtem egy sort, kiadtam a feszültséget, lenyugodtam.

Évek alatt szép lassan elkopott a motivációja, pont azért, mert nem érkezett rá reakció. Ha írt, kitöröltem. Ha hívott, nem vettem fel. Ha mentünk a gyerekért, megkértem a férjemet, hogy álljunk meg egy sarokkal arrébb, hogy véletlenül se találkozzak vele.

Most már ott tartunk, hogy szóba se hoz, vagy ha mégis, normális hangnemben, tárgyilagosan. Nemrégiben a gyerekért mentünk, de nem otthonról. Iszonyúan kellett pisilni, gondoltam egy életem, egy halálom, én bekéretőzök WC-re. Legnagyobb meglepetésemre halál normális, sőt kedves volt velem. Ezen felbátorodva nem mentem vissza azonnal a kocsihoz, hanem ott vártam meg, amíg a férjem és a lánya valamivel piszmogtak indulás előtt.

Fél órával később azt vettem észre, hogy a szobaajtóban áll a férjem és a lánya, csendben, döbbenten néznek. Teljesen normálisan el tudtam beszélgetni az exnejjel. Tény, hogy nem haverkodósan, udvarias három lépés távolságot megtartva. (Ahogy például a főnökömmel is beszélgetünk) De semmi negatív megmozdulása nem volt irányomba. Úgy néz ki, rendeződött a viszonyunk. Barátok továbbra sem leszünk, de én gyomorgörcs, ő meg indulatok nélkül tudja kezelni a találkozásokat.