Feleségem háztartásbeli és vegán, 2 lányunk szintén. Mennyire "várhatom el", hogy nekem külön főzzön húsos kajákat?

"Jó hír: te is meg tudod magadnak csinálni és meg tudod venni a húst és kijelölöd a hűtőben a polcot vagy dobozt, hogy az a tiéd. Hogy lehetsz ennyire életképtelen?"

Egyetértenék a dologgal, ha a nő nem lenne háztartásbeli.

Vagy háztartásbeli valaki, és akor vállalja a család ellátását (ebbe pedig az is beletartozik, hogy számára is megfelelő ételt készít), vagy nem lesz háztartásbeli, hanem elktakarodik dolgozni és vagy mindenki főz vagy rendel magának.

Ahelyett, hogy kimennének kicsit legelészni, telepakolják gazzal a hűtőt hús helyett. :D

Ha ráadásul kemény fizikai munkát végzel elvárható lenne, hogy gondoljanak rád is. Azzal a biogyásszal nem lehet kibírni.

"És kutya kötelessége azt főzni, amit a kenyérkereső megparancsol."

Tehát aki otthon van, az megvan fosztva a szabad akarattól. Szép dolog a házasság.

"A nő háztartásbeli. Nem dolgozik. Azért úgy kicsit más a helyzet."

Azért nem más, mert ha én ilyen kis csicskaférjet akarok... hány férfi menne bele, hogy az legyen az élete célja, hogy engem etessen? El tudod ezt képzelni fordított nemekkel? Mert lehet hazudni, ez esetben az lenne, hogy a nőnek mondaná mindenki, "most azt az egy húst ki tudod sütni magadnak, a férjed egész nap otthon dolgozik, stb"

Háztartásbeli. Nem dolgozik. Otthon van. Te veszed meg a kaját. Kapd már össze magad és csapj az asztalra! Nehogy már az ne egyen, aki dolgozik.

Én is vegán vagyok, dolgozok is ráadásul, de szoktam/szoktunk húst is főzni. Nem szeretem csinálni, utálok hozzányúlni is, de megcsinálom a másik kedvéért. Jól beválasztottál...