Házasságban szex?

Köszönöm a válaszokat! Sokat gondolkoztam én is, főleg magamon. Eszméletlenül le van rombolva az önbizalmam, mármit ami a nő-férfi kapcsolathoz kell. Az első lépés az lenne, hogy valahogy tyúklépésenként felépítsem magam. Mivel a testiség, az érintés sincs meg, ezért öntudatlanul is úgy látom magam, mint egy leprás hajléktalan. A másik a lelki bűnhődés, miszerint ez azért történik velem mert nem érdemlem meg, kevés vagyok. Ezért is teperek folyamatosan a mai napig.

Ami még baj, hogy én túlságosan is figyelmes és normális családból jöttem, a feleségem meg egy önző és velejéig primitív családból. Én próbáltam alkalmazkodni hozzájuk, de minden alkalommal bealáztak. Sajnos be kell látnom hogy nagyon gyenge ember vagyok, nem álltam ki magam mellett. Ez is csak ront a helyzetemen.

Ennek ellentéte, hogy belül meg egy vadállat fejlődött bennem, ami kordában tartásához ugyancsak rengeteg energia kell. Ha egy teljesen semleges dolog felbosszant, akkor szó szerint annyira elborul az agyam, hogy már az ájulás szélén vagyok, elsötétedik a világ. Nagyon nem érzem ezt jónak, mert mi van akkor ha kitör belőlem? Legalább lenne valaki akivel tudnék beszélgetni, ha nem is erről, hanem róla, rólam, bármiről. Ismerősökkel nem szeretnék elmélyedni semmiben sem.

Nem tudom mi lenne az első lépés konkrétan, sajnos időm se nagyon van semmire sem.

Az elmúlt 5 évben lég sok mindent megpróbáltam, de inkább csak rontott a helyzeten. Próbáltam prostizni, de el sem jutottam odáig. Aztán próbáltam ismerkedni, de az is katasztrófa volt. Innen a gyk-ról is volt ismeretségem, de az is a semmibe veszett. Valahogy ez a párkapcsolatosdi nekem nem jön össze, csak az a baj, hogy ez egyre nagyobb vákuumot teremt. Már azt érzem hogy egy vonaton ülök ami száguld a szakadék felé, és nem találom a vészféket. Oké, elválok. És? Sosem voltam szeretve, de még elfogadva sem. Erre várok több évtizede, de most nagyon felgyorsult a dolog. Egy átlag ember életében minden megvan/volt. Nekem nem. Se nem szerethettem senkit, se nem szerettek engem. Pénzért nem vehetem ezt meg, pedig gondoltam rá egy szép nagy összeget felajánlva (8 számjegy és nem egyessel kezdődik). Viszont azt hazugságnak érezném, így letettem róla. Nem vagyok visszahúzódó sem, mindig is megvolt az alkalomhoz méltó ruházatom, tudok kommunikálni. Nem tudom mit kellene csinálnom. Egyedül lennék akkor pótcselekvés hegyek és befelé élés. Látom a mai párkereső piacot, vannak regisztrációim több helyen is. Szóra sem méltatnak, pedig már nagyon-nagyon alacsonyra tettem a lecet. Hogy értsd: szakmunkásképző, 30-100kg, és ezen felül minden mindegy. Semmi. 42 éves nők 30-40 között keresnek, és bevallom nem tudom hogy kit. Én egy normális élhető életen és egy normális emberen kívül nem tudok és nem is szeretnék többet ajánlani. Semmi. Semmi. Kb. 100 levelet küldtem, egyre sem érkezett válasz. Amint láthatod nem vagyok híve a "Melló, mizu, tetszel!" típusú kommunikációnak.

A való életben nem nagyon mozgok nők között, és az is tény, hogy a legtöbb nő foglalt. Aki nem, annak meg határozott eképzelése van hogy ki kell neki. Sőt, még a személy is ki van nézve. Én ezt látom magam körül.

Ez az egész meg csak olaj lenne a tűzre a nagy magányomban. Tudom, nem valami férfias hozzáállás, de már eleget szenvedtem, eleget bizonyítottam hogy milyen kemény vagyok. Lósz*rt! Teljesen reménytelennek érzem a helyzetem. Önmagamat okolom az egészért, hittem azokban a dolgokban amik sosem léteztek. A fiatalságom elment, innentől kezdve meg már inkább csak múltam van mint jövőm. Borzasztóan emészt a dolog, lassan már nem is érdekel a külvilág, azon kapom magam hogy folyamatosan magamban beszélek és szidom magam. Olyan mintha elfogyott volna az energiám, mivel emberfeletti lelki fűtőanyagot égettem el magamban. Szerintem orvosi eset vagyok, és ezt komolyan mondom. Ma is kaptam egy szokásos bealázást, számolnom kellett 10-ig hogy ne kelljen a 112-őt hívni. Már megint jó akartam lenni, a család érdekeit nézni, de én lettem megint a sz*r. Én akartam jót, de pillanat alatt sarokba lettem szorítva és szinte mentegetőznöm kellet hogy mit és hogyan gondolok. Vicc az egész! A saját maszekolt pénzemen vettem szerszámokat, gépeket, amivel fel tudom újítani a lakást, ezzel megspórolva közel másfél millió Ft-ot. Én csinálnék meg mindent. Erre jött a falhoz állítás, hogy hogy képzelem én ezt??? Mi az hogy szerszámokat akarok venni, amikor lehet kérni is másoktól, vagy vegyek használtat. Esetleg a régebben vett gépeimet adjam el. A fennmaradó pénz meg tegyem be a közösbe. Teljesen le lettem b*szva hogy mégis mit képzelek. Én meg magyarázkodtam hogy így sokkal olcsóbb lenne, én csinálnám meg. Már nincs is kedvem hozzáfogni.

Köszi! Én inkább kerülöm az embereket, mintsem velük diskuráljak. Az élőlények alap természete az önzés. Ennek finomabb verziója az érdekből való cselekvés. Jobb esetben én adok valamit neked, te is adsz valamit nekem. Ilyen egy párkapcsolat. Viszont rengeteg ember már arra is képtelen hogy valamit adjon is, mert az már nekik nem fér bele. Mi is a természet részei vagyunk, az állatvilágban sincs megértés, ott is aki gyenge azt félretolják. Az embereknél meg kialakult ez az érzelmi hazugság, meg szerelemnek nevezett önzés. Csak akkor működik két ember együtt, ha kölcsönösen kielégítik saját vágyaikat. Ezek a vágyaik is önző és önös érdekeink mentén működnek, a szerelem annyival másabb hogy ott külsőre tetszik a partner, meg szexuálisan vonz. Viszont KIELÉGÍT! Én meg csak azért elégítem ki, mert az nekem is öröm forrás! Tehát ha adok az nekem jó, meg amit kapok az is.

Soha senki a kisújját nem mozdítaná a msikért ha nem várna el valamit tőle. Ma már a hátam közepére sem kívánok nőt, semmi értelme nem lenne, csak ezer meg ezer probléma forrását látom az egészbe. Ad egy, nem vagyok olyan aki bárkinek is jó lenne, ad kettő, én az ellenséget látom az emberekben. Ez meg igen rossz kombinció egy kapcsolathoz. Borzasztóan bosszant már maga a szó is hogy "NŐ". Ez nekem szinonímája a végtelen szenvedésnek, megaláztatásnak, elutasításnak, hazugságoknak. A legmélyebb és legsötétebb gyúlölett váltja ki belőlem már a gondolata is. Én a magam részéről elengedtem a dolgot, már mint hogy ismerkedjek, nem hiányzik nekem a folytatás.