Tényleg gyakori, hogy egy nő éveket pazarol egy kapcsolatra, reménykedik a házasságba és mégsem történik meg?

#10

Aki gyereket akar, annak marhára nem mindegy szerintem.

Én nem akarok gyereket, így nem igazán zavar hogy 7 éve nincs eljegyzés, de ha gyereket akarnék akkor nem viselném el ezt tovább.

Szerintem elég gyakori. Az én barátaim közt legalábbis, a többség minimum egyszer járt így, de vannak akik többször is.

Igazság szerint a nőkön múlik. Ha a nő nem pazarolja az idejét egy számára jövőtlen kapcsolatban, akkor nem vész kárba több éve a semmire. Észre kell venni ha nem egyeznek sz igények, ne adj isten azt is, ha a pasi csak hülyíteni próbál, igérget stb. De nem történik konkrét előrelépés.

Egyik barátnőmnek pl egy 7 és egy 8 éves kapcsolata volt korábban, hagyta hogy ígérgessenek neki lánykérést, esküvőt. Egyikből se lett semmi. Ő meg várakozással töltötte a legszebb éveit. Végül mindkétszer a pasijai hagyták ott másik nőért. Az egyik pasi 1,5 , másik 2 év múlva gond nélkül megházasodott. A barátnőm sokáig nem talált senkit. Aztán összeállt egy olyan pasival akit egyáltalán nem tart vonzónak, mert rá volt pörögve a gyerek témára, mert az neki kell. 1 év után férjhez ment 8 hónapos terhesen. 2 éves a kisfia. Most meg panaszkodik hogy egy kalap szar az egész, nem szereti a pasit, válni akar, és még a gyerek is csúnyácska mert az apjára hasonlít😂

Az,, éveket várakozik" attól is függ, hogy éppen hol tartanak az életben. Az egyik barátnőm már 10 éve együtt van a párjával, kb 15 éves koruk óta, és még nem történt semmi. Na most ott is mondhatjuk, hogy jajj 5 év után le kellett volna lépni? Hiszen 20 évesen még kb gyerekek, az nem ugyanaz, mint 30+ évesen. De most meg éppen befejezték az egyetemet, próbálják alakítani az életüket marhára nem az esküvő a legfontosabb, pénz sincs rá. A másik barátnőméknek meg anyuci-apuci fizeti az esküvőt aztán még olyan szinten van a kapcsolatuk, hogy házasok lesznek, de még közös albit sem tudnak majd bérelni, hanem egymás szüleinél fognak lakni. De az én kezemet is 5 év után kérte meg a párom, mert akkora kezdett rendeződni az életünk, egyikünk sem sulis már, évek óta együtt élünk. Lehet valaki ezt is hitegetésnek élte volna meg, és lelép 2 év után. Szóval marha nehéz tudni, hogy mikor kellene valóban dobbantani.

Plusz amúgy mi úgy vágtunk neki a kapcsolatnak, hogy se gyerek, se házasság nem kell, de közben formálódott a véleményünk, mert pl én rájöttem, hogy a házasság nem egyenlő a házicseléd szereppel, ha megfelelő a partner. De én nem éreztem semmi kihasználást, mert szexelni én is ugyanúgy szeretek, a házimunka pedig mindig közös volt, nem az volt, hogy én kiszolgáltam, neki pedig marha kényelmes volt.

És én nem szülői nyomás miatt szeretnék házasodni, egyszerűen SZÁMOMRA a kapcsolat komolyabb szintjét jelenti a házasság. Nem csajom-pasim kapcsolatban akarok élni örökre. Nekem erősebb elköteleződést jelent. De ha mindenképpen gyereket akarnék, akkor alap lenne a házasság, mert nem vagyok idióta, hogy kiesek a munkapiacról, aztán a csávóka meg csak lelép valamikor, vagy ha valami hivatalos ügyet intézni kell, akkor papíron egymás hozzátartozói vagyunk.

Elsősorban nyilván felnőtt kapcsolatokról van itt szó, hiszen abban a kategóriában vagyunk. Innentől a tinikapcsolat rész nem releváns.

Az esküvő meg nem kifejezetten pénz kérdése. Ingyen is össze lehet házasodni, illetve Annyiba kerül amekkora bulit rendezel mellé. A mienk még 100 ezer ft sem volt, pedig ott volt a család, barátok, kaja , és több torta is. Összeköltözéstől kezdve gyűjtöttünk rá, és 6 hónap múlva össze is házasodtunk.

Onnantól, hogy a felek együtt élnek, dolgoznak, már csak attól függ hogy éreznek a dologgal kapcsolatban, akarják e egyáltalán a házasságot. Ha akarják akkor meg nem igazán fontos semmi más mert tenni fognak érte. A párom pl csak 22 éves volt, mégse akadályozta ez meg abban, hogy megházasodjon. Aki el akar köteleződni ilyen hivatalos formában is, az megteszi, és ennyi.

Nem értek egyet. Ha az illetők már felnőttek, akkor igenis felnőtt kategóriába tartozik a kérdés, viszont gyerekként jöttek össze, tehát nem ugyanaz a megítélése, mintha 30 évesen találkoznának.

Nem mindenki akar 100k esküvőt. Vannak, akik úgy vannak vele, hogy nagy banzájt akarnak csapni, erre gyűjtenek. Mi ezzel a probléma? Az ő kapcsolatuk nem lesz kevesebb azért, mert várnak pár évet és kifizetnek 1 millát, mert ők olyan esküvőt szeretnének, ahogy a te kapcsolod sem lesz több attól, hogy ló bádzsit esküvőtök volt. Ennyire egyszerű lennél? Ha valakinek nem az a legfontosabb, hogy 22 évesen százezerből házasodjon, akkor ő már nem is akar?

Nekem ez azért tűnik furcsának, mert igazából lehet erről beszélni, már egy ismerkedés elején is, tisztázni kinek mik a céljai - igen, és a másik meg hitegethet éveken keresztül, te meg szerelmesen bedőlsz neki.

Ennyi.

Barátom mondjuk őszinte ember, ő megmondta, hogy nem fog elvenni (megértem, anyja 2x, apja 3x házasodott újra, nem volt előtte egy normális minta, mint előttem pl). Nem baj.

Írtunk egy nylatkozatot, miszerint együtt élünk (külfödl), és hogyha a másikunk pl kórházba kerül, akkor igen, nekünk adjanak tájékoztatást (hivatalosan ugyanis házaspár vagy rokon), ne kelljen már várni míg xyz-t utolérik telefonon.

De egykori barátnőméknél 10+ évig hitegette az azóta már exe. Randik alatt, összeköltözéskor ó, elveszlek, persze, aztán mindig kitalált valamit, hogy miért nem.

18-as vagyok.

Mondjuk mi nem akarunk gyereket, nekem így nyolc, hogy elvesz-e.

Ha viszont terveznénk, akkor azt csakis házasságban szülném, ugyanis piszok macerás az apaságival szpni (tudom, rokonom is megjárta ezt, külföldi feleség, kétnyelvű nyilatkozat, mert nem tudták, hol fog megszületni a gyerek, tiszta idegbaj volt az egész).

Aztán szűk 4 hónap múlva összeházasodtak - a gyerek előtt 4-5? évig éltek együtt.

Ez volt 8 éve, azóta van még 2 baba.