Tényleg gyakori, hogy egy nő éveket pazarol egy kapcsolatra, reménykedik a házasságba és mégsem történik meg?

Nekem ez azért tűnik furcsának, mert igazából lehet erről beszélni, már egy ismerkedés elején is, tisztázni kinek mik a céljai. Persze most nem egyből egy forgatókönyvvel jönni meg így határidőket kitűzve, de azért alap elképzeléseket el lehet mondani. Végülis két felnőtt emberben lehet ennyi tudatosság, hogy merjenek nyíltan beszélni erről.

Az idősektől is örökké ezt hallottam, ha valakik már évekig éltek együtt házasság nélkül, hogy a férfi jól kihasználja a nőt, hogy nem akarja elvenni és igazából minden nő a biztonságra, elköteleződésre vágyna, ellenben ez nem annyira egyszerű, sok olyan fiatal lány is van, aki egyáltalán nem akar családot, inkább az élmények fontosak az életében.

Szóval a kérdés nem ilyen egyszerű, hogy a férfiak gonoszak, a nők meg áldozatok, mert végülis csak mindkettejüknek szerepük van, ha ilyen helyzet kialakul. Viszont az talán érdekes, hogy kulturálisan is mindig a férfiakat kellett jobban kényszeríteni a keretekbe, régen nem hiába volt az, hogy a lány apjával kellett tisztázni a házassági szándékot.

Amúgy meg szerintem nagyon sok látszik abból is, hogy valakinek milyen a családja, milyenek a barátai. Ha azt látszik, hogy a barátai mind lazábban veszik a dolgokat és nem akarnak családot alapítani, az már szerintem elég intő jel, fordítva meg pozitívum és ugyanúgy nőknél is. Mi miatt csúszik ez el mégis? Kommunikáció hiánya?