Milyen megoldást javasoltok?

"a gyerek velünk alszik"

Ez a legfőbb ok.

Ezen kéne legelőször változtatni. Erre tényleg rámehet a házasságotok. Szoktassátok át a saját ágyába.

Most jól értem, hogy egyetlen szobában vagytok úgy, hogy nem is egy, hanem összesen minimum 3 gyereketek van?

A normális az lenne, ha a ti szobátokban nem aludna gyerek. De az mindenképpen legyen megoldva, hogy veletek egy ágyban ne aludjon.

Amikor a férjedet megkérdezed, miért nem vágyik téged ölelni, bújni hozzád, szexelni, akkor mit mond? Hogyan lesz ebből veszekedés? Ha nincs szeretője, hogyhogy nem hiányzik neki a szex?

"Ő megmondta:idézem—-nem fog elhagyni minket!"

Itt azonnal rá kéne kontráznod:

"Részemről ennek feltétele, hogy legyen intimitás és szex."

Homályosítsd fel, hogy ha csak az egyik fél akar válni és beadja a keresetet a bírósághoz, akkor is kimondják a válást. Akkor is, ha a másik egyetlen tárgyalásra sem megy el. De neked se a válás legyen a fejedben, hanem az, hogy hogyan javítsd meg ezt a házasságot úgy, hogy legyen értelme benne maradnod. Ha jól értem, már volt párod, akitől a többi gyerek van. Neked miért megfelelő az, hogy pár évente új apukát hozol a gyerekeidnek haza? Azt képzeled, ez nekik jó? Egy kicsit felelősebben kéne gondolkodnod!

Mindketten vágytok a másikra, mégsincs szex.

Egy ötlet: beszéljétek meg előre, hogy amikor visszaérsz, felébreszted a férjedet, hogy legyen szex. Ha egyszer tényleg vágyik rád. Legalább akkor, amikor másnap nem megy munkába. Vagy szexeljetek reggel.

Szembesítsd az ellentmondásaival: ha vágyik rád, miért nem ölel meg? Ehhez még az se kell, hogy a gyerekek ne nyithassanak rátok.

Az jó, ha a gyerek nem végig nálatok alszik, csak nálatok alszik el.

Kérdező, mi is hasonló helyzetben vagyunk. Én vagyok a férfi. A gyerek születése óta teljesen elhidegültünk mi is. A gyerekkel alszik el, lassan költözik a kicsi a gyerekszobába, de kijelentette, hogy ő akkor is vele fog aludni. Nekünk sincs segítségünk. Amikor nagy ritkán meg lenne, akkor jön a kifogás, hogy nem meri mással hagyni a gyereket. Hogy neki hiányzik a gyerek stb...

Már én is gondolkodtam a váláson sokszor. De anyagilag még nem igazán megoldható. Legalább pár év kellene még. De ami ennél os rosszabb, hogy nem tudok abba beletörődni, hogy lakótársként éljünk együtt kötelességből. Másrész felemészt a bűntudat, hogy nem tudunk "egy rendes család" lenni. Hogy elcsesztem az életemet...ez nagyon bánt. Egy vesztesnek érzem magam, mert nem jött össze ez a házasság.

Nekem hiányzik a figyelem. Sosem kérdez. Ha mesélek, nem figyel. Csakis a gyerekre. Arra fogja, hogy ő a legfontosabb. Én meg azt mondom, nem lesz baja a gyereknek ha 2 percig rám figyel. Én ha hazajövök és kérdezgetek, akkor tőmondatok (semmi, aha, igen, nem, később stb.). Aztán megkapom, hogy túl sokat kérdezek, hagyjam abba...

Gondoltam én is arra, hogyha egy szeretőm lenne, akkor az visszaállítaná az "egyensúlyt" az életembe. Szükségem lenne egy kis figyelemre, egy kis intimitásra. Itthon levegőnek néznek és rideg velem.