Egyre jobban távolodunk a szexualitásban a feleségemmel. Hogyan tudnék valóban segíteni neki?

Hátha ti már átmenetetek hasonló helyzeten, és megtaláltátok a megoldást.

12 éve vagyunk házasok, és az utóbbi időben eléggé elhidegültünk egymástól. Egyébként minden más remekül működik, jó a kommunikáció közöttünk, és igyekszünk figyelünk egymásra.

A feleségem sosem volt a lepedő ördöge, a kapcsolatunk elején sem árult zsákba macskát, de ez egyáltalán nem zavart. Így volt tökéletes. Mindig kellettek neki a szép szavak, udvarlás, egy "lökés" az elején - csodálatos nő volt akkor is, ahogy most is.

Sok gyermekkori traumája van, ami erősen befolyásolja őt ebben a témában a mai napig (pl. elvált szülők, az édesanyja másodesélyes románca, ömlengése, és bizony rendszeresen hallották is őket esténként a testvérével). Ez mindig is így volt, elég gátlásos volt eleve emiatt, de korábban, évekig sikerült feloldanunk.

Azóta sajnos az "utódnemzés" témában sem jeleskedünk, mert egy örökölt betegség miatt nem, vagy csak sok műtéttel, hormonkezeléssel, stb. hordhatna ki egy gyereket.

Beletörődtünk, igyekszünk inkább kihasználni, és programokkal feltölteni, az egyébként így elég szabad életünket. Bárhogy is dönt, támogatni fogom, és erről biztosítom is minden alkalommal, ahogy előkerül a téma. Magamtól soha nem hánytorgatom fel, miért is tenném.

Mégis, a gyermekkori sérelmek, és emiatt már egyszerűen nem érzi nőnek magát. Folyamatosan szorong. Azzal a tudattal éli a mindennapjait, hogy egy selejt. Rendszeresen randizunk, megyünk jobbra-balra, minden este együtt filmezünk összebújva, simogatva egymást.

Mindezek ellenére 2-3 havonta egyszer, ha úgymond "nekiállunk". Azt mondja, hogy szorong ettől az egésztől is, rosszul érzi magát, amikor elutasít, és attól is retteg, hogy elhagyom, hiszen - ahogy ő fogalmaz - "iszonyatos a műsorom". Egyébként nagyon is klappol minden, ha eljutunk odáig, ezt ő is mondta. Értsd, elvileg nem a szex minőségével van/volt a gond.

Hiába mondom neki minden alkalommal, hogy ne foglalkozzon ezzel, inkább engedje, hogy segítsek. Bárhogy. Megvárom.

Három pszichológust fogyasztott el, és már ettől is teljesen reményvesztett lett - ahogy egyébként én is.

Nagyon szeretnék segíteni neki, és meglehet, hogy ez önző szempont, de magunkon is. Azon őrlődöm minden nap, hogy rámunt-e, miből derülne ez ki, de természetesen ezt nem mondom neki. Nem akarok még egy lapáttal rátenni egy p*csogó férjjel.

Kétségbeejtő, de hátha nektek valami beugrik, ami nekünk nem. Köszönöm, ha elolvastad, és bármilyen segítséggel tudsz szolgálni!