Kitartanál évek óta súlyos depressziós, munkaképtelen párod mellett a végtelenségig, ha folyton vitatkozik, nincs köztetek szexuális együttlét sem?

Ácsi!

Ha valaki beteg és ezáltal tönkreteszi a családját, partnerét, mert nem akar kigyógyulni a betegségből, mert nem akar tenni semmit, hogy jobb legyen, akkor miért is kéne bárkinek helyette megoldani? Nem lehet. Viszont ez nem ok arra, hogy valaki élete végégig egy ilyen ember mellett legyen, sajnálatból.

Kitartanék, de nem a végtelenségig. Megtennék minden tőlem telhetőt, próbálnék segíteni. De ha nem tenne boldoggá, folyton vita/nincs szex/én tartom el, akkor én egy idő után elhagynám. Nem áldoznám fel az életem egy elmúlt szerelemért. Mert egy ilyen kapcsolatban a szerelem lássuk be, nem valószínű, hogy kitart.

Azért nem lépnék le szó nélkül, értesíteném a legközelebbi hozzátartozóit, mondjuk a szüleit, esetleg egy pár hónapra fizetnék mellé szociális gondozót, ha rászorul. Úgy látszik én ilyen önző vagyok. Pedig volt már tartósan beteg a férjem, én dolgoztam, láttam el mindent, de az más volt. Tett érte, hogy gyógyuljon, éreztem a szeretetét és nem mérgezte meg a kapcsolatunkat állandó vitákkal, lehangoltsággal, tehát tudtam a betegség ellenére ugyanúgy szeretni, mint korábban.

16-os.

Oké. És akkor te mit javasolsz? Azt írod, orvoshoz sem lehet elrángatni. Akkor a nő fogadja el, hogy ez van, mondjon le a saját boldogságáról? Egész életére? Szerelemről, családról? Hisz orvos nélkül tuti nem oldódik meg, pláne ha, ahogy írja a kérdező, évek óta tart. Tényleg kíváncsi vagyok, mi a jó megoldás, ami nem jár az egyik fél részéről ekkora önfeláldozással.