Kitartanál évek óta súlyos depressziós, munkaképtelen párod mellett a végtelenségig, ha folyton vitatkozik, nincs köztetek szexuális együttlét sem?

Lehetek persze, de nem is várnám el, hogy ápoljanak erejükön felül. Bár itt csak egy önmagából kifordult bunkó depressziósról van szó, akin csak orvos segíthetne, azt meg nem akarja elfogadni. Igen, lehetek ilyen helyzetben, de valószínűleg depressziósként nem fognám fel annak se a súlyát, ha elhagynának. Ha pedig pl. lebénulnék, agyvérzést kapnék, rákos lennék, bármi súlyos bajom lenne, azt kérném a családomtól, hogy szakemberekre bízzanak, és ne próbáljanak erejükön felül engem ellátni, ne hagyják ott miattam a munkájukat, ne ők vakarjanak ki a sz*rból. Mert én sem tenném meg. Attól, hogy valaki beteg, még a többiek élete megy tovább, és lehet látogatni, lehet kapcsolatot tartani és lehet szeretni úgy is, hogy közben nem árverezik el a házat a fejünk felől. Illetve azért vannak a szakápolók, kórházak, hospice házak, öregotthonok, hogy az ilyen embereket ellássák, és ne a család terhe legyen. Nem véletlenül találták ki őket. Én nem várnám el, sőt kifejezetten kérném, hogy ne dobjanak el miattam mindent. (A kérdés esetében főleg azért nem haragudnék, ha a párom az igényeit ki óhajtaná elégíteni, és mivel én erre nem lennék képes/hajlandó, nem lenne jogom tiltani.)