Feleségek, akiknek a férje jóval többet keres, nektek nem rossz az "ő pénzét" költeni?

Nem zavar.

Közös életünk első 2 évében én már dolgoztam,ő egyetemista volt még,gyakorltilag a diákmunkája semmire nem volt elég,mindent én fizettem.Aztán lediplomázott,szakmából adódóan többet keres.Aztán gyedet kaptam,az harmada az ő fizujának,de ez van.

Én inkább örülök neki,hogy sikerült olyan munkét találnia,amit nem csak szeret,de jól is fizet.

Nem csak te érzed így. Én is nehezen léptem túl rajta. Rengeteg kiadásunk volt a ház miatt, és én folyamatosan úgy éreztem, hogy nem tudod hozzátenni semmit. Persze céljaim meg voltak/vannak, tanulni szeretnék, hogy gyerek után ismét jó munkahelyem legyen,de az meg pénzbe kerül.

Az egyetlen dolog, amivel túl tudod tenni magad az egészen, ha arra koncentrálsz, hogy amit most csinálsz, azt soha senki nem fogja megfizetni, de később nagyon meg fognak látszódni a gyereken. Ezt nem tudja megadni neki senki más, csak te.

Az én gyerkőcömet felvették a bölcsibe, vissza is mentem dolgozni, de annyit túlóráztam, hogy nem én vittem és nem én hoztam a bölcsiből. A munka is stresszes volt, és is, és a gyerekre is átragadt. Nekem maradt az esti etetés, meg fürdetés, és mikor valaki megkérdezte, hogy hányan vannak egy csoportban, nem tudtam válaszolni, mert fogalmam sem volt. Szóval ez volt az a pont, amikor úgy döntöttünk, hogy inkább a 25000 Ft. Pillanatnyilag csak családi pótlék van, mert már lejárt a gyes, és eljöttem a munkahelyről. Közös döntés volt, nem bántuk meg, néha rám tör a rossz érzés, de ez másképp nem ment volna. A jövőre nézve meg vannak tervek...

Ha a párodat nem zavarja a helyzet, nem teszi szóvá, akkor próbáld meg rendezni a lelki világodat, és örülj, hogy van időd a gyerekre.

Ezen túl kell lépni. Nekem az első ilyen "megrázkódtatásom" az volt, amikor a férjem már évek óta dolgozott, én pedig végzős egyetemista voltam. Örököltem egy lakást, de egy fillérem se volt rá (1968-ban épült, olyan volt, mint egy időkapszula, eredeti tapéta, csempe, konyha, konvektor, csőtörés, lyukas szennyvízcső, stb.) Megbeszéltünk, hogy beköltözünk. Miután egyeztettünk a szakikkal, és hogy kb. mi mennyibe került, a párom adott 1 m Ft-ot kp-ben, hogy akkor intézzem el a felújítást, mert ő úgyse tud ott lenni, se irányítani, se fizetni, hisz dolgozik. És mi ekkor még nem voltunk se házasok, se jegyesek. Szóval érted, adott nem kis pénzt a saját lakásomra. Igaz, most együtt élünk ebben a lakásban, és van már egy gyerekünk, de azért megrázó volt. Az én férjem tipikusan az az ember, akinek a pénz egy eszköz arra, hogy ő jól érezze magát, arra, hogy segítse a szeretteit, arra, hogy ha kell, legyen. Nem szórja két kézzel, mindig mindent megfontol, de szívesen ad a keresetéből annak, akit szeret. Nálunk én kezelem a pénzt, bár külön számlánk van, de a férjem sokat dolgozik, nem szeret vásárolni, és a számlákkal sincs ideje foglalkozni. De mindig megbeszéljük, hogy mennyi pénz mire megy el, ez nekem fontos. Egyébként én már dolgozom, de azért ő 3-szor annyit keres, mint én... Az én fizetésemet egy az egyben félretesszük a gyereknek egy megtakarítási számlára, valamint neki is van egy kisebb megtakarítása. De nálunk nincs enyém meg tied, csak a miénk.

Annyi, hogy ha venni akar valamit, ami nagyobb összeg, megbeszéli velem. Én racionálisabb vagyok, és ilyenkor felteszem neki a kérdéseket, hogy mennyit használná, tényleg szüksége van-e rá, stb. Pl. akart venni egy gyepszellőztetőt (a nagyszülei kertjét mi gondozzuk), de kiszámoltuk, hogy sokkal egyszerűbb bérelni egy jobb teljesítményűt, hisz éves szinten max 2-szer használnánk, de így nem kellene költeni a karbantartására se.