Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Iszonyatosan megbántott a férjem! Hogyan tovább?
Mielőtt érettségiztem, a családunkban kitört a balhé, kiderült, hogy apu évek óta csalja anyut. Baromira nehéz időszak volt, de túlléptek rajta és együtt maradtak a szüleim. Azóta jó pár év eltelt és megint volt egy kisebb balhé (más okból), amitől teljesen kiborultam. Akkor elmondtam a páromnak a régi eseményeket is, mert úgyéreztem felrobbanok, ha magamban kell tartanom továbbra is. El voltam keseredve és elmondtam neki azt is mennyire fájó pontja volt az az életemnek, hiszen egyik napról a másikra összedőlt akkor a kártyavár, az idilli családkép, amit addig megszoktam.
Ma volt egy kisebb vitánk apróbb felújítási munkákról. Úgy volt, hogy apósom átjön segíteni, ő ért hozzá, de lemondta és azt is hozzátette, hogy nem ő lesz a mi emberünk, kérjünk meg mást. Nem igazán értettem a helyzetet és rosszul is reagáltam le, vitatkoztunk, hogy miért nem képes ennyire az apja értünk. Az jött válaszként, hogy tudja hogy ez most nem annyira fair az apjától, de attól még nem kell egy r*hadéknak beállítani, mert még így is nagyságrendekkel jobb, mint az én apám, aki képes volt évekig d*gni anyám háta mögött. Ezt így szó szerint. Az állam leesett, a szemeim pedig felakadtak, el sem hiszem, hogy ezt képes volt a képembe mondani... Annyit reagáltam, hogy "gratulálok", sarkon fordultam és vagy fél órát bőgtem magamban. Én nem szidtam apósomat, csak értetlenkedtem és akkor képes ilyet a fejemhez vágni, amiről tudja nagyon jól mennyire fájó pont volt az életemben?
Mi a fenét csináljak? Nyeljem le? Vagy én viszem túlzásba? Nem hinném, hogy minősítenie kéne az édesapám cselekedeteit, aki ellenünk soha nem tett semmi rosszat, sőt... ha kéne tán a hátsónkat is kinyalná, csak hogy nekünk jobb legyen. És akkor ez a hála részéről...
válasza:Én aláírom, hogy lehet én sem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna (nem söpörtem be a szőnyeg alá, hogy le van tojva). Nem veszekedtünk, VITATKOZTUNK. Normális hangnemben beszéltünk egymáshoz. Nem értettem mi történt, hiszen hetekkel ezelőtt ígéretet kaptunk, amiből most teljesen kihátrált és igen, elhagyta a számat egy olyan mondat is, hogy "miért nem képes értünk ennyire?". Nem kiabálva, nem mérgesen, nem szemrehányóan. Erre jött a merő rosszindulatú visszavágás, ami iszonyatosan szíven ütött és valóban "csak" az apámról van szó, akire kislány korom óta úgy néztem, mintha valami isten lenne. Apás lány voltam mindig is, az életemet odaadtam volna érte és amikor egy számomra ennyire fontos ember így hátba támadja a családunkat (mert ez a család életét befolyásolta, nem csak anyuét, akárhogy is próbálja belemagyarázni mindenki, hogy ez csak is a házasságukba fúr lyukat), akkor kőkeményen összetört a körülöttem lévő burok, még ha ezt sokan nem is értik meg és iszonyat csalódott voltam, hogy képes volt ezt tenni az általam egekig magasztalt ember anyuval/velünk...
Lehet igaz dolgot mondott a képembe, de ez olyan valami, amiről tudja mennyire fáj a mai napig és úgy érzem nincs joga erről ilyen hangvételű véleményt alkotni. Én is elítélem, amit apu tett, de igen... az évek során eljutottam oda, hogy ő akkor is az apám, akire ÉN és a párom bármikor bármiben számíthattunk. Nem mellesleg anyu is megbocsátott neki, én miért tartsak haragot?
Sértettségre szerintem nem sértés a jó reakció, ez ovis hozzáállás, de elfogadom a véleményeteket és köszönöm a válaszokat.
válasza:Azt még hozzátenném, hogy valószínűleg nem lehetett olyan nagyon túlzó a reakcióm, mert azóta nem sokat szóltunk egymáshoz, de már legalább háromszor bocsánatot kért, hogy előhozakodott ezzel a témával.
Sajnos ez nekem tényleg egy olyan pont, amiről most letépte a sebet. Még sírdogálok kicsit, mégha magam sem tudom pontosan miért, aztán adok neki egy jóéjt puszit és alszok. Nem vagyunk egyformák, én durva visszaélésnek tartom azt, ha valaki, akit szeretek ott támad, ahol tudja nagyon jól, hogy mennyire fáj... Beszólások nélkül is nehezen tudtam feldolgozni és eltenni ezt a megfelelő helyre magamban. Abszolút nem hiányzik, hogy minden vitánál szembesítsen a múlttal.
válasza: válasza: válasza:Nem bántott meg "iszonyatosan", hanem te vagy iszonyatosan túlérzékeny.
A családtagjaid aljas módon viselkedtek veled, amikor tini voltál. Éppen ma írtam egy gyereknek válaszul, hogy mi az ilyen válási cirkuszok lélektani háttere és mire figyeljen.
Mivel ezen te már túl vagy, neked azt tudom mondani, hogy menj el egy pszichiáterhez vagy egy jó pszichológushoz és dolgoztatsd fel a szüleid valahai cirkuszait, és a te áloméleted összedőlését, a hatalmas csalódást a szüleiddel szemben, különben a gyerekeiden és a párkapcsolatodon fogod ezt leverni (mást most erős jelek vannak erre, lásd.), plusz magad is belerokkansz lelkileg.
válasza: válasza:Szerintem a férjednek is nagyon rosszul esett, hogy az apja lemondott benneteket, és amikor te ezt szóvá tetted, akkor kimondta azt ami először az eszébe jutott. Bele sem gondolt, hogy ez mennyire fáj neked, hamarabb járt a szája mint az esze.
Valószínűleg túlérzékeny vagy, hogy ennyire rágod magad azon, hogy ezt mondta. Én megértelek, mert én is ilyen vagyok, de el kell fogadni, hogy nem mindenki ilyen, és adott pillanatban nem gondolnak bele, hogy mennyire fáj a másiknak, ha feltépik a sebét. Nekem is van ilyen fájó sebem (teljesen más témával kapcsolatos), de az érzés ugyanaz, és ezzel nagyon lehet bántani.
A férjedre ne haragudj, mert amit vita közben mond az ember, azt sokszor azért mondja, hogy a támadásra támadással=bántással válaszoljon. Szerintem te vagy az érzékenyebb kettőtök közül, de a férjed nagyon igyekszik, ha már háromszor bocsánatot kért. Sírd ki magad, de ne rá haragudj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!