A megcsalás volt a nagyobb hiba, vagy az, hogy bevallottam?

Az, hogy bevallottad, miért lett volna hiba. Soha nem az őszinteséggel, hanem az azt megelőző tettekkel van baj.

Ez olyan, mintha agyonütnél valakit, és utána feladnád magad, majd megkérdeznéd, hogy mikor hibáztál.

Jól tette a férjed, hogy ment. Betegség nélkül is elhagytalak volna, a kettőnek egymáshoz semmi köze. Ha Te gyerekek után elhíznál, vagy egyszerűen csak alul működne a pajzsmirigyed, majd a férjed közölné hogy dagadt vagy ezért elmegy máshoz, az hogy esne neked?

Nagyot hibáztál, a következő kapcsolatodba ezt ne csináld.

Felszínes voltál és önző? VOLTÁL? Kötöttetek egy szerzőzést, de nem az abban foglaltaknak és az általad vállaltaknak megfelelően viselkedtél, és csodálkozol, hogy a másik fél fel szeretné ezt bontani? Üzleti, jogi területen ez evidencia, miért gondoljuk, hogy érzelmi vagy egzisztenciális téren más volna a helyzet? Hogyan várható el, hogy eztán is megbízzon benned? Bizalom nélkül pedig milyen házasság jöhet szóba? Szerintem te se ilyet szeretnél...

Nem hinném, hogy tönkrementél volna. Csak félsz. Megijedtél, hogy elveszíthetsz valamit, ami eddig biztosnak tűnt. De ne aggódj, sokan túlestek már rajta, te is megoldod. Hibáztál, vállald a felelősséget és fizesd meg a tanulópénzt, hogy tudd mi a súlya a dolgoknak. Ne erőltesd magad másra, biztos lesz olyan, aki majd bízik benned és szeretni is fog. Viszont arra kérnélek, azok nevében, akik még értéknek tekintik azt az egységet, aminek a társadalmi jelképét házasságnak nevezzük, hogy csak akkor tegyél legközelebb életre-szóló, csókkal, gyűrűvel, aláírással, akármivel megpecsételt esküket, ha az abban általad vállaltakhoz valóban tartani szándékozod, - vagy lelkiismeretes átgondolás után is véleményed szerint - tudod magad. A férjed nem egy tárgy, akit használsz amíg "jó", majd ha "elromlott", vagy az igényed meghaladják őt, nézel egy jobbat, hanem egy másik ember, akivel te elméletileg szétválaszthatatlan egységet hoztál létre. Ezt az egységet lényegileg te bontottad fel, viszont most rettegsz, hogy láthatóan is felbomlik. Próbálj magad fölé emelkedni és úgy szemlélni a helyzetet.

Weöres Sándor: A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

Hibaztal, amikor hazassagkoteskor huseget fogadtal. Tudod egeszsegben, betegsegben!!!!!!! Az sem mentseg, hogy elhizott. Attol meg ugyanaz az ember!!! Vagy ennyire felszines no vagy, hogy csak a kulso szamit?

Hibaztal, amikor elmondtad. Inkabb tartottad volna magadban. Ez nem olyan, hogy elmondod es akkor tiszta lap. Nem. Te attoltad a bunod terhet a ferjedre, te pedig megkonnyebbultel.

Igaza van a ferjednek, ha mar hutlen voltal, akkor bunhodj.