A megcsalás volt a nagyobb hiba, vagy az, hogy bevallottam?

A férjed a túlsúlya miatt gondolom egyéb bajoktól is szenved,műteni fogják,fél,aggódik erre te bevallasz egy ilyet! Ez olyan mint földön fekvőbe még egyet belerúgni!

Mindenesetre most már mindegy,megtörtént! Szerintem egyet tehetsz! Ne erőltesd,hogy megbocsásson,biztosítsd róla,hogy megbántad és számíthat rád ezentúl,de tiszteletben tartod a döntését,hogy nem akar tovább veled élni! Aztán lesz ami lesz,de magánvéleményem szerint nincs értelme erőltetned a folytatást,csak pokol lenne a közös életetek!

Szia! Én nem értek egyet azokkal, akik mocskolódnak. Én egyszer csaltam, 19 évesen, amikor 2 hetente találkoztam azzal, akivel 14 évesen összejöttem... Nem volt szép, de aztán kamatostul visszakaptam. Akivel megcsaltam az akkori barátomat, nem vett komolyan, én meg tök szerelmes voltam belé. Félig együtt voltunk, félig nem, de becsapott rendesen. Szakítottam vele, majd 3 egész hónapon keresztül ostromolt, mert rájött, hogy összepasszolunk és hülyeséget csinált. Három hónapon keresztül találkozni akart, hülye ürügyekkel felhívott, de tartottam magam, új életet akartam kezdeni. Aztán úgy hozta a sors, hogy egy este a segítségemre sietett és kibékültünk. Ez már 4 éve volt, és azóta a csodájára járnak a kapcsolatunknak. Sosem veszekszünk, megtanultuk, hogy ha bármi van, azonnal el kell mondani. Egyszerűen tökéletes köztünk a harmónia és hatalmas a szerelem, pedig úgy éreztem, soha az életbe nem bírok neki megbocsátani.

4 év alatt bebizonyította, hogy milyen valójában, s arra is fény derült, miért nem bírt megmaradni egy kapcsolatban sem. Lassan esküvőt, és babát tervezünk és őszintén mondom, hogy teljes mértékben megbízok benne.

Sok ismerősünk szerint igazi love story a miénk, és csak azért írtam le neked, mert szerintem nem szabad feladnod. Valóban rosszul időzítettél és én is azt mondom, hogy ha nem jelentett tényleg semmit és meg is bántad, akkor nem kellett volna elmondanod, mert ezzel csak a saját lelkiismeretedet segítetted, az ő életét megnehezítetted. Az időzítés is rossz volt. De számít ez egyáltalán?

Szerintem erőlködj, próbálj bizonyítani és ha fontos neked, akkor ásd kicsit alá az egódat és mutasd meg neki, hogy nagyon megbántad. Ha nem vagy képes rá, hogy elnézd a dühét, amit megaláztatás és elutasítás formájában kapsz, akkor már nem is szereted igazából. És szerintem azt is gondold át, hogy tudsz-e hozzá vonzódni, mert ha nem, akkor szerintem felesleges erőlködni.

Anyukám 45 évesen, apukám 57 évesen lett fülig szerelmes másba, úgyhogy semmi sem lehetetlen :)

Én nem vallottam volna be. Meg nem történté tenni már úgy sem lehet, akkor minek fájdítsam a szívét?

Igaz, hogy belehazudok a szemébe, de talán ez a kisebbik rossz.

Én biztos nem adnám fel a helyemben, emberek vagyunk, hibázunk, néha brutálisan nagyot. Rossz, hogy személyesen nem tudsz vele találkozni, mert pont hogy most látnia kellene, hogy mennyire kivagy amiatt, hogy elveszíted, hogy el tudja hinni, hogy bízhat benned újra.

Nem tudom, hogy a kérése ellenére bemennék-e a kórházba, vagy sem, hiszen nem jó, ha a műtét után még jobban stresszeled, de biztos nem bírnám ki, hogy legalább oda ne menjek a tudta nélkül, és beköszönés nélkül.

Ha a nővére jön a gyerekekért, és ő jóban van vele, akkor a nővérének beszélhetnél arról, hogy mennyire szar, és mekkorát hibáztál, soha nem tettél korábban ilyet, de azt hitted, hogy már nem szeret és nem érdekled. Valószínűleg nemcsak a súlya volt az ok, hanem úgy is érezhetted, hogy nem figyel rád, és nem érdekled őt már, mint nőt. Azért attól még, hogy elhízott annó bármilyen okból is, a bókolást, flörtölést, stb., amiből érzi az ember, hogy nőből van, nem hagyja abba automatikusan a férfi, csak lehet, hogy nem tudta kifejezni.

Az látszik, hogy akarta, hiszen lefogyni is megpróbált, de attól még nem biztos, hogy ki tudta magát fejezni. Igaz, hogy az a te felelősséged is, hogy elmondd neki, hogy miből érzed, hogy szeretnek, és fontos vagy. De ost legalább már tudod, hogy szeret.

Teljesen érthető, hogy becsapv érzi magát, fordított esetben gondolj bele...

Viszont ha tényleg fontos neked, akkor én nem adnám fel a helyedben. Ha nem hajlandó beszélni veled, írj neki levelet. Írd le benne őszintén, hogy mit miért tettél, hogy mekkorát hibáztál, és hogy megérted, ha emiatt sohasem bocsát meg neked, de azt hitted, hogy már nem szeret, mert sohasem csinálta ezt meg azt (behelyettesítve, amikből azt érzed, hogy szeret), és írd le neki azokat a dolgokat, amik hiányozni fognak részletesen, egészen az apróságokat is, amiket szerettél a kapcsolatotokban.

Írd le neki, hogy nem fogod feladni. Ismerd el a hibádat, és mondd meg, hogy vállalod ezért cserébe a büntetést, és hogy döntsön ő arról, hogy ez mi legyen, és meddig tartson, hiszen te rosszat tettél vele, ezért vállalni kell a felelősséget. Írd majd meg, hogy mi lett.

Te nem szeretted ezt az embert. És igen felszínes vagy. És igaza volt hogy otthagyott. Elég szomorú hogy te valakinek az aktuális testsúlyához vonzódsz, és nem az emberhez.

Remélem talál szerető társat magának, megérdemli. Veled ellentétben.

Azért mondtad el, mert nem bírtál magad megbírkózni lelkiismeretfurdalásoddal.Ismét önző voltál.Ez esetben az őszinteség kifogás sajnos. Gondolkodni csak kellene, hogy ezzel többet ártok e, mint nem. A megcsalásból adódó lelkifurit kellett volna szerintem ez esetben magad legyőznöd, most magadra tettél egy még egy lapáttal.

Nem elég, hogy ezt tetted vele, még jól bele is rugtál a végén azzal, hogy elmondtad.

Én őszinteség híve vagyok, de a logika és empátia is nagy szerephez jut ez esetben.

Máskor mielőtt lépsz tedd ki a kérdést, hátha segítséget kapsz, mit kellene tegyél a baj előtt. Ha már magad ilyen döntéseket hozol.