Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Belefér egy normális házasságba, hogy ilyen igazságtalan legyen valaki a házastársával?
Férjem nagyon sokat dolgozik. Én nem dolgozom egyelőre, ez közös megegyezésünk volt. Én látom el a kicsi gyerekünket, és enyém a háztartás minden gondja. Segítségem nincs. Még villanykörtét is én szoktam cserélni, mert számomra ez nem okoz gondot, és várhatnék arra, hogy ki legyen cserélve.
Most lesérültem, egy hétig feküdnöm kell(ene). Hat évi együttélésünk óta először használta a porszívót, meg a konyhára van nagy gondja, egy pohár nem maradhat elöl, annyira mániákus. Nem tudok neki hálás lenni, mert nem nekem segít, hanem kijelentette, hogy az a jó, ahogy ő csinálja, én pedig nem csináltam semmit. Mindent letagad, meghazudtol. Szinte ki se mehetek a konyhába, mert retteg, hogy (újra) rendetlenség lesz, és fenyegetőzik. Mert szerinte eddig koszban, mocsokban éltünk. Annyira képtelenség az egész. Mindig is jellemző volt rá az igazságtalanság, de ez túlmutat a józan észen.
Ti nem ismertek engem, nyilván azt írok, amit akarok, de az igazság az, hogy rendszeresen takarítok, mosok, vasalok. Nem kellett soha koszos, gyűrött ruhában mennie egyikünknek sem. Főzök is kb. kétnaponta. A gyereknek rendes ételt adok mindig. Csak annyi, hogy nem mindig azonnal rakok rendet a konyhában, hanem nálam más a fontossági sorrend, meg az, hogy én nem vagyok mániákus, hogy ha iszom egy pohár vizet, akkor utána eltüntessem a poharat, mert semmi nem lehet elöl. Egy kicsit rendetlen vagyok, de nem koszos!!! Néha sok minden van elöl, úgyis, hogy állandóan pakolok mindenki után. És van, hogy inkább a sok tennivaló között játszom egy kicsit a gyerekkel, vagy kimegyünk a levegőre, ha jó az idő, és nem azt mondom neki folyton, hogy ne haragudj kicsim, de most nem érek rá. Mert mire fog emlékezni a gyerek? Hogy anyuka mániákus, és nem maradhatott három pohár a mosogatóban?
Szóval nálam más a fontossági sorrend. Pl. tegnap végül én fürdettem meg a gyerekünket, pedig feküdnöm kellett volna, de nem bírtam nézni, hogy ő fél kilenckor inkább a konyhában pakolászik. Én fordítva csinálom. Én inkább előbb lefektetem a gyereket, a mosogatnivaló úgyis megvár, nem? Nem értem, miért kell ezt olyan halálosan komolyan venni, és nagyon bánt, hogy ezek szerint egyáltalán nem fogad el engem, és az, hogy most így hátba támad, amikor átmenetileg nem vagyok teljes értékű, és nem tudom csinálni a dolgomat. Hozzáteszem, hogy amikor meleg vacsorát főzők, nekem kell utána ki vakarni a konyhát, és én fürdetem, én fektetem. Ő mesélni szokott. Annak is örülünk. Aztán én megyek, ha valamit kér még a gyerek. Inni adok, feneket törlök... Aztán mehetek rendet rakni a konyhába, a férjemnek meg már rég letelt a munkaidő, ő már tévézik. Nálunk nincs az, hogy egyik főz, másik mosogat. Nem baj, én úgyis ráérek.
De azért is nagyon igazságtalan, mert ez a 4. nap, hogy kiestem, és akkora a pofája, hogy ő tart rendet a konyhában, meg egyszer porszívózott, de egyszer sem főzött, mosott, teregetett, hajtogatott, vasalt, pucolta ki a mellékhelyiséget, cserélt ágyneműhuzatot, törölt port, stb. stb. Csak egy nagyon kicsi szeletét csinálja annak, amit én csinálok nap mint nap.
Mit csináljak, hogy ne utáljam meg, azt aki így megaláz?
Köszi, ha írtok valami hasznosat!
válasza: válasza:Tudod a viccet:
Apuka hazaér és azt látja a falon sár nyomok a holmik szétdobálva, minden összetörve , gyerekek koszosan a padlón. Férj eszeveszetten rohan és keresi a feleségét fél hogy valami nagy baj történt rablás vagy baleset. Beér a hlóba ahol feleség tv-t néz és csak ennyit szól urához:
Na ilyen az amikor nem csinálok semmit!!! XD
válasza:Az ilyen helyzeteket csak ugy lehet megelozni, ha te is dolgozol es keresel. Akkor marad kettotokre a hazimunka.
Addig viszont szerintem (fuggetlenul attol ki a ferj ki a feleseg), ha az egyik hazastars dolgozik es eltartja a csaladot, akkor a masik aki otthon van (igen, akkor is ha ez a ferj) vegezze a hazimunkat, es tartsa rendben a hazat.
válasza:Szerintem megállapodás ide vagy oda, menj vissza dolgozni. Hasznos lenne, ha egy kicsit más közegbe is mozognál. Amúgy tudom miről beszélsz, nem ennyire agresszíven, de a férjem is hasonló. Annyi a különbség, hogy annyit én keresek mint ő, sőt egy kicsit többet is, így ilyenkor csak annyit mondok, hogy csináld meg ha nem tetszik.
Sajnos a /nem akarlak megbántani/ de a semmire nehéz határozottan fellépni, és elkerülni azt, hogy a pasi uralkodjon. Kiszolgáltatott helyzetbe hoztad magad, amit nem lett volna szabad.
Most még tűrj, és ha el tudsz helyezkedni akkor újra osszátok fel a feladatokat. A konyhát pl. add át neki egy az egybe. Úgyis olyan ki alapos :)
válasza: válasza: válasza:szerintem egy kis kényszerneurózis van a háttérben, meg perfekcionizmus? De Te most beteg vagy, ilyenkor sérült az egész lélek, nem csak a kirándult boka, az ember test-lélek-szellem egysége , minden kihat az egész organizmusra. Most ne akard megoldani, gyógyulj meg! 2-ről jut eszembe egy jó kis mese, "Az okos lány" mesegyűjteményben van. Mesélem, gyógyulj tőle:
Élt egyszer egy fiatal házaspár.
Szomszédjukban egy özvegyasszony lakott, aki irigykedett az asszonyra, mert a szomszéd nem az ő lányát választotta.
Egyszer, mikor az ember hazafelé jött a földről, megszólította:
- Te mindig csak dolgozol, a feleséged meg itthon pletykál. Mért tűröd?
„Na - gondolta az ember -, majd lesz itt rend!”
Felesége a kiskapuban várta, ahogy szokta, de ő rá se nézett.
Bement a házba, az asztalon már ott gőzölgött a frissen főtt kása, de ő meg sem kóstolta.
Szegény asszony nem tudta eltalálni, mi van az urával, megkérdezte hát tőle:
- Mi baj van, édes uram?
Az meg jól leszidta az asszonyt, s kijelentette:
- Holnap te mégy ki szénát gyűjteni!
Az asszony ráhagyta. Másnap korán kelt, elsorolta, mit kell csinálni itthon:
- A tehenet megfejed, aztán enni adsz neki. A disznókat megeteted, a kotlót kiviszed, a tojásokat betakarod. Kiköpülöd a tejfelt, aztán a gyereknek is enni adsz. Végül megfőzöd az ebédet, és kihozod nekem. Kinn majd tovább sorolom, hogy mit kell csinálnod estig.
Az ember úgy gondolta, alhat még egy kicsit, s jó magasan járt a nap, mikor felébredt. Szalad kifelé, és látja, hogy a disznók kitörtek az akolból, mind feltúrták a veteményt! Ijedtében az asztalon lévő rizskását öntötte oda nekik. Aztán rohant tehenet fejni, de még meg se fejt, mikor felébredt a gyerek, s rákezdte a bőgést! Gyorsan letette a sajtárt, futott, hogy megetesse, de a tehén közben felrúgta a sajtárt, és kiborult a tej. Hej! Mérges lett nagyon, úgy fejbe vágta szegény párát, hogy az menten összerogyott.
- Hű, a mindenségit! A kotló biztosan leszállt a fészekről, a tojás meg nincs betakarva!
Szalad a kamrába, elkapja a rémülten lármázó állatot, kidobja az ablakon. Most meg nem talál semmit, amivel a tojásokat letakarhatná. Gondol egyet, ráül a tojásokra.
De a kotlót nem győzte várni, felállt a tojásokról, hogy behozza, és ahogy hátranéz, látja, hogy üres a kotlófészek! Jobban megnézi, hát a tojások mind a nadrágjára ragadtak!
- A tejfelt is ki kell köpülni! - jut az eszébe. - A tejfeles üveget felkötöm a hátamra, és amíg főzök, szépen vajat köpülök belőle.
Indul is, hogy vizet húz az ebédhez, de ahogy lehajol, a tejfel a nyakába csurog, onnan a kútba.
- Egye fene! Legalább nem kell bajlódnom véle!
Mikor visszamegy, hallja ám, hogy bőg a tehén. Körülnéz, hol talál hamar egy kis füvet neki. A háztetőn lát egy keveset. Na, jól van, fog egy kötelet, ráhurkolja a tehén nyakára, a másik végét leengedi a kéményen, majd a derekára köti. Húzza teljes erőből. Egy darabig ment is a dolog, de a tehén visszaesett, őt meg a kéménybe rántotta.
Az asszony a szénagyűjtésben nagyon megéhezett, nem győzte várni az étellel az urát, fogta magát, és hazament.
Mindjárt látta a nagy rendetlenséget, csak az urát nem találta sehol. Gyorsan elvágta a tehén nyakán a hurkot, s ahogy visszamegy a házba, észreveszi az embert a nagylábosban! Beleesett a kéményből. Nevethetnékje támadt az asszonynak, pukkadozva kérdi:
- Hogy kerültél oda, édes uram?
Az meg csak annyit bírt kinyögni:
- Tudod mit, édes feleségem, marad a házban a régi rend!
Ha hétvégén főzök, akkor is én pakolok el, természetesen.
Családjog szerint a háztartási munka ugyanolyan értékű, mint az a munka, amiért az ember fizetést kap. Csak míg az utóbbi könnyen bizonyítható, addig az előbbit egyszerűen le lehet tagadni? Ki tudja megjegyezni pl., hogy mikor mit főzött/evett? Inkább csak akkor emlékszünk, ha valami nagyon rossz volt. Amúgy jól főzök, a drága férjem nagy kritikus, ízlik neki, de aztán elfelejti. "Nem is emlékszem, hogy sütöttél xy-t."
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!