Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Belefér egy normális házasságba, hogy ilyen igazságtalan legyen valaki a házastársával?
Férjem nagyon sokat dolgozik. Én nem dolgozom egyelőre, ez közös megegyezésünk volt. Én látom el a kicsi gyerekünket, és enyém a háztartás minden gondja. Segítségem nincs. Még villanykörtét is én szoktam cserélni, mert számomra ez nem okoz gondot, és várhatnék arra, hogy ki legyen cserélve.
Most lesérültem, egy hétig feküdnöm kell(ene). Hat évi együttélésünk óta először használta a porszívót, meg a konyhára van nagy gondja, egy pohár nem maradhat elöl, annyira mániákus. Nem tudok neki hálás lenni, mert nem nekem segít, hanem kijelentette, hogy az a jó, ahogy ő csinálja, én pedig nem csináltam semmit. Mindent letagad, meghazudtol. Szinte ki se mehetek a konyhába, mert retteg, hogy (újra) rendetlenség lesz, és fenyegetőzik. Mert szerinte eddig koszban, mocsokban éltünk. Annyira képtelenség az egész. Mindig is jellemző volt rá az igazságtalanság, de ez túlmutat a józan észen.
Ti nem ismertek engem, nyilván azt írok, amit akarok, de az igazság az, hogy rendszeresen takarítok, mosok, vasalok. Nem kellett soha koszos, gyűrött ruhában mennie egyikünknek sem. Főzök is kb. kétnaponta. A gyereknek rendes ételt adok mindig. Csak annyi, hogy nem mindig azonnal rakok rendet a konyhában, hanem nálam más a fontossági sorrend, meg az, hogy én nem vagyok mániákus, hogy ha iszom egy pohár vizet, akkor utána eltüntessem a poharat, mert semmi nem lehet elöl. Egy kicsit rendetlen vagyok, de nem koszos!!! Néha sok minden van elöl, úgyis, hogy állandóan pakolok mindenki után. És van, hogy inkább a sok tennivaló között játszom egy kicsit a gyerekkel, vagy kimegyünk a levegőre, ha jó az idő, és nem azt mondom neki folyton, hogy ne haragudj kicsim, de most nem érek rá. Mert mire fog emlékezni a gyerek? Hogy anyuka mániákus, és nem maradhatott három pohár a mosogatóban?
Szóval nálam más a fontossági sorrend. Pl. tegnap végül én fürdettem meg a gyerekünket, pedig feküdnöm kellett volna, de nem bírtam nézni, hogy ő fél kilenckor inkább a konyhában pakolászik. Én fordítva csinálom. Én inkább előbb lefektetem a gyereket, a mosogatnivaló úgyis megvár, nem? Nem értem, miért kell ezt olyan halálosan komolyan venni, és nagyon bánt, hogy ezek szerint egyáltalán nem fogad el engem, és az, hogy most így hátba támad, amikor átmenetileg nem vagyok teljes értékű, és nem tudom csinálni a dolgomat. Hozzáteszem, hogy amikor meleg vacsorát főzők, nekem kell utána ki vakarni a konyhát, és én fürdetem, én fektetem. Ő mesélni szokott. Annak is örülünk. Aztán én megyek, ha valamit kér még a gyerek. Inni adok, feneket törlök... Aztán mehetek rendet rakni a konyhába, a férjemnek meg már rég letelt a munkaidő, ő már tévézik. Nálunk nincs az, hogy egyik főz, másik mosogat. Nem baj, én úgyis ráérek.
De azért is nagyon igazságtalan, mert ez a 4. nap, hogy kiestem, és akkora a pofája, hogy ő tart rendet a konyhában, meg egyszer porszívózott, de egyszer sem főzött, mosott, teregetett, hajtogatott, vasalt, pucolta ki a mellékhelyiséget, cserélt ágyneműhuzatot, törölt port, stb. stb. Csak egy nagyon kicsi szeletét csinálja annak, amit én csinálok nap mint nap.
Mit csináljak, hogy ne utáljam meg, azt aki így megaláz?
Köszi, ha írtok valami hasznosat!
Ja és ez a te nagy szerelmed, sehol nem vagy tisztelve, lehord mindennek, ha akarsz mehetsz haza, ő az úr te csak cseléd vagy,akkor vesz elő ha ő magányos de te le vagy tojva hmmm igazi Rómeo Júlia kapcsolat...
Édesem a szerelem olyan mint az én kapcsolatom a férjem elfogad olyannak amilyen vagyok, ha látja bánt valami megkérdezi mi a baj és aztán próbál valamivel felvidítani(pl egy csokor virág),mindig igyekszik programokat csinálni nekünk, van hogy csak úgy hoz nekem valamit minden ok nélkül. Minden nap elmondja hogy szeret és bármit teszek mindenért köszönetet mond. Ha látja hogy valamilyen házimunkával vesződöm(pl túl sokat cipelek)kérés nélkül segít nekem.
Ez egy igazi kapcsolat(nem tökéletes mindenhol vannak viták)ahol kölcsönös megértés és szeretet van, pedig lassan én sem találok régóta munkát és ő dolgozik a családban.
Tévesen látod a szerelmet...
Kedves 63,64-es válaszoló!
Te jól, és reálisan látod a dolgokat.
Az ember személyisége elég összetett. Nekem most bajom van a férjemmel, nagyon megbántott engem. Ennyi év után tisztában vagyok a jó- és rossz tulajdonságaival. Nyilván, ha most nagyon boldog lennék, és csak a jót látnám épp benne, akkor nem írtam volna ki ide a kérdésemet, gondomat. De most én is nagyrészt csak a negatívumokat veszem észre, elég sötéten látom a helyzetet, mert most valamennyi rossz személyiségjegyével ellenem fordult.
Egyébként még így ebben a helyzetben is megemlítettem, hogy milyen alaphelyzetben.
Tehát nem vagyok folyamatosan megfélemlítve, fenyegetve, megalázva, csak amikor bekattan. Sejtem, hogy erre majd néhányan hogy reagálnak, de kérlek, ne forgassátok ki a szavaimat. Nem tudom megmondani, hogy milyen gyakran van ilyen kiakadás, de nem így telnek a mindennapjaink. Ja, és nem iszik.
Amúgy keveset veszekszünk a férjemmel, aki figyelmes velem, meglep dolgokkal, igyekszik a kedvemben járni. Most nekem is nehéz a jót felidézni, beletelik majd pár napba, mire megnyugszik majd a lelkem.
Szóval nem ez az alaphelyzet. Ha mindig ilyen lenne, nem tudnám szeretni. Nem vagyok mazochista.
És alaphelyzetben mindig értékeli, amit csinálok. Észreveszi és elismeri.
Csak ez az üres mosogató a vesszőparipája. Hű, emiatt már mennyiszer veszekedett velem. Emiatt képes kifordulni önmagából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!