Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Belefér egy normális házasságba, hogy ilyen igazságtalan legyen valaki a házastársával?
Férjem nagyon sokat dolgozik. Én nem dolgozom egyelőre, ez közös megegyezésünk volt. Én látom el a kicsi gyerekünket, és enyém a háztartás minden gondja. Segítségem nincs. Még villanykörtét is én szoktam cserélni, mert számomra ez nem okoz gondot, és várhatnék arra, hogy ki legyen cserélve.
Most lesérültem, egy hétig feküdnöm kell(ene). Hat évi együttélésünk óta először használta a porszívót, meg a konyhára van nagy gondja, egy pohár nem maradhat elöl, annyira mániákus. Nem tudok neki hálás lenni, mert nem nekem segít, hanem kijelentette, hogy az a jó, ahogy ő csinálja, én pedig nem csináltam semmit. Mindent letagad, meghazudtol. Szinte ki se mehetek a konyhába, mert retteg, hogy (újra) rendetlenség lesz, és fenyegetőzik. Mert szerinte eddig koszban, mocsokban éltünk. Annyira képtelenség az egész. Mindig is jellemző volt rá az igazságtalanság, de ez túlmutat a józan észen.
Ti nem ismertek engem, nyilván azt írok, amit akarok, de az igazság az, hogy rendszeresen takarítok, mosok, vasalok. Nem kellett soha koszos, gyűrött ruhában mennie egyikünknek sem. Főzök is kb. kétnaponta. A gyereknek rendes ételt adok mindig. Csak annyi, hogy nem mindig azonnal rakok rendet a konyhában, hanem nálam más a fontossági sorrend, meg az, hogy én nem vagyok mániákus, hogy ha iszom egy pohár vizet, akkor utána eltüntessem a poharat, mert semmi nem lehet elöl. Egy kicsit rendetlen vagyok, de nem koszos!!! Néha sok minden van elöl, úgyis, hogy állandóan pakolok mindenki után. És van, hogy inkább a sok tennivaló között játszom egy kicsit a gyerekkel, vagy kimegyünk a levegőre, ha jó az idő, és nem azt mondom neki folyton, hogy ne haragudj kicsim, de most nem érek rá. Mert mire fog emlékezni a gyerek? Hogy anyuka mániákus, és nem maradhatott három pohár a mosogatóban?
Szóval nálam más a fontossági sorrend. Pl. tegnap végül én fürdettem meg a gyerekünket, pedig feküdnöm kellett volna, de nem bírtam nézni, hogy ő fél kilenckor inkább a konyhában pakolászik. Én fordítva csinálom. Én inkább előbb lefektetem a gyereket, a mosogatnivaló úgyis megvár, nem? Nem értem, miért kell ezt olyan halálosan komolyan venni, és nagyon bánt, hogy ezek szerint egyáltalán nem fogad el engem, és az, hogy most így hátba támad, amikor átmenetileg nem vagyok teljes értékű, és nem tudom csinálni a dolgomat. Hozzáteszem, hogy amikor meleg vacsorát főzők, nekem kell utána ki vakarni a konyhát, és én fürdetem, én fektetem. Ő mesélni szokott. Annak is örülünk. Aztán én megyek, ha valamit kér még a gyerek. Inni adok, feneket törlök... Aztán mehetek rendet rakni a konyhába, a férjemnek meg már rég letelt a munkaidő, ő már tévézik. Nálunk nincs az, hogy egyik főz, másik mosogat. Nem baj, én úgyis ráérek.
De azért is nagyon igazságtalan, mert ez a 4. nap, hogy kiestem, és akkora a pofája, hogy ő tart rendet a konyhában, meg egyszer porszívózott, de egyszer sem főzött, mosott, teregetett, hajtogatott, vasalt, pucolta ki a mellékhelyiséget, cserélt ágyneműhuzatot, törölt port, stb. stb. Csak egy nagyon kicsi szeletét csinálja annak, amit én csinálok nap mint nap.
Mit csináljak, hogy ne utáljam meg, azt aki így megaláz?
Köszi, ha írtok valami hasznosat!
Igen, enyém a háztartás, mert nem dolgozom! Senki nem várja el, hogy ő mosogasson, vagy tegyen keresztbe két szalmaszálat, mert én csinálok mindent. Érthető?
De most egy hét kényszerpihenő, feküdnöm kell. Ez is érthető?
A balesetem a hosszú hétvégén történt, senki se dolgozott. Szombaton még normális volt, porszívózott, rendelt ebédet, a konyhában rakott rendet. Vasárnap vendégségben voltunk, majd este már kezdett hülye lenni. Elkezdett kötekedni meg gúnyolódni. Hétfő reggel csinált reggelit, ma reggel meg jött a fekete leves.
Nemcsak, hogy pótolható vagyok, hanem rosszul csináltam a dolgomat, mert kosz volt, mocsok, fertőzésveszély. De az elmosogatás és az egyszeri felporszívózás hányad része az egész háztartásnak? Ne legyen már senki nagyképű, hogy azt higgye, hogy ő a higiénia meg a rend istene, mert üres a mosogató. Összehasonlítja az ő négy napos tevékenységét azzal, amit én csinálok évek óta, úgy, hogy én maradok nagyon alul a szemében. Nekem a mosogatás csak egy a rengeteg tennivaló közül, amiket el kell végeznem. Egyáltalán nem reális, amit közölt velem.
Tíz éve vagyunk együtt, négy éve házasok. (Ez is kritikus év, igaz?)
Úgy érzem, egyáltalán nem egyenrangú a kapcsolatunk. A megnyilvánulásai, hímsoviniszta felfogása és mindent kontrolláló, uralkodó természete miatt. Félreértés ne essék, az szerintem is úgy igazságos, hogy ha az egyik dolgozik, akkor a másik ellátja a háztartási feladatokat. De normális, hogy a balesetem miatti átmeneti kiesés miatt így hátbatámadjon, meghazudtoljon, megalázzon?
Máskor is vágott már dolgokat a fejemhez (verbálisan), nagyon kevésszer kért bocsánatot. Én soha nem szoktam így beszélni. Tíz éve azt hallgatom, hogy az ő elvárásai így, az ő elvárásai úgy...Sajnos otthonról sem hoz jó példát. A szülei nemrég váltak el, mert az apukának elege lett abból, hogy az anyós megalázza, és még a gondolatait is uralni akarja. Nyilván após sem könnyű eset, de ő lépett.
Most a férjem ilyen. A munkája mellett átvette átmenetileg az én bizonyos tevékenységeimet, és már visszaél vele, hatalmaskodik, feltalálja a spanyol viaszt. Amit ő csinál, az az etalon, amit én, az szar, elégtelen.
Még azt is ki fogja találni, hogy szaranya vagyok. Mert most kétszer ő fürdette meg.
Ülj le vele és beszéld meg őszintén hogy ez téged bánt!
Legközelebb ilyet csinál,csináld azt amit a többi nő és sértődj meg,nincs sex stb....
Minek élsz egy ilyennel es miert türsz?
Az en volt ferjem odaig ment h folyton kirangatta a porszivot es takaritoeszközöket es egesz nap parancsolgatott.
Nem volt tevenezes, szoffan uldögeles
Elvaltam !
Tedd te is azt, ne élj cseledkent a sajat hazadban
Sajnos ez nem a saját házam. Ezt is szokta mondogatni, hogy mehetek vissza a xy utcába (a szülői házba).
Amikor reggel kifakadtam azon, hogy hogy mondhatja azt, hogy kosz, mocsok meg fertőzésveszély, és kérdőre vontam, hogy miért hazudik, akkor mondta azt is, hogy mehetek.... Ha sztrájkolnék, és nem takarítanék, akkor biztos "kiszeretne"belőlem, és elhagyna. Akkor már biztos nem lennék a szemében semmi. Az ő drága anyukája a zokniját és az alsógatyáját is vasalta, amellett, hogy gyerekkorában verte.
Amúgy szeretem (bár most nagyon nehéz), de nagyon meg tud bántani a szavaival, igaztalan ítéleteivel. Hirtelen haragú, fatalista, neki csak fekete és fehér létezik. De amikor normális, akkor nagylelkű, figyelmes, gondoskodó.
Tudom, hogy a kapcsolatunk elején rontottam el. Nem kellett volna együtt élni házasság előtt. Sokáig féltem attól, hogy nem vesz el. Milyen hülyék tudnak lenni a nők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!