Miért nem akar a feleségem otthon maradni?

Kérdező, valoban logikus az elvarasod. A gond csak az, hogy ezt nem lehet tisztán logikai alapon eldönteni. Persze erdekes,kérdés, hogy ha mindketten sokáig dolgoztok kulfoldon vagytok, akkor majd a bébiszitter neveli a gyerekeket? Persze évszázadokon at mukodott nemesi caaladokban a rendszer, a gyerekeket a dajkák nevelték, sot szoptattak is. Ha a neked megkeseredne attol, hogy bebortonozve érzi magát otthon, akkor lehet, hogy a legjobbat teszitek a gyerekek fejlődésének is egy jol megválasztott bebiszitterrel.

Az elottem szólóknak annyiban igaza van, hogy ezt nem ártott volna előre tisztázni, de a puding próbája az eves, ha akkor igent is mondott volna a kérdésre, az otthon töltött idő alatt meg is gondolhatta volna magát.

Másfél éves a fiam, és alig várom, hogy ősszel visszamenjek dolgozni.Nálunk is a férjem éjjel nappal dolgozik, hétvégén is, van, hogy lelép napokra-hetekre, és el tudna tartani minket még sokáig egyedül. Én meg gürizek itthon a monoton mindennapokban, hogy reggel kelés, pelenkázás, reggeli csinlálás, etetés, vásárlás, ügyintézés, főzés, etetés, mosogatás, játszótér, vacsorázás, fürdetés, fektetés, mellette mosás, teregetés, vasalás, takarítás stb. Szuperizgalmas. Nem találkozok senkivel, nincsen beszélgetésben partnerem, mert ha még át is jön néha egy barátom, miről beszélgessek vele? Hogy milyen aranyos a kisfiúnk? Vagy milyet vásároltam ma?

Ráadásul nem azért tanultam 8 évig felsőoktatásban, hogy utána ne hasznosítsam a tudásomat. Nem akarom kiszolgáltatni magamat másnak, hogy egyszer a képembe legyen vágva, hogy az "én pénzem", vagy hogy, amit már említettek, lelép, én meg itt maradok 0 tapasztalattal. De ha midnettől eltekintünk, akkor is: sikerélmény, társaság, annak az érzése, hogy teszek valamit, van miről beszélgetnem este a párommal stb. Gondolom a feleséged is hasonlóképpen dolgozik. Ellenben a sógornőm azt számlágatja, hogy kellene egymás után a 4 gyereket kipottyantani, hogy min. 10 évig ne kelljen dolgoznia. Ilyen is van. Miért nem ilyennek csináltál gyereket?

Kérdező!

Nem, a nők többsége nem akar csak anya lenni. Én sem. Amint a fiam 1,5 éves lesz, megyek vissza dolgozni. Attól érzem magam embernek, ha valamit letehetek az asztalra.

Miért nem próbáljátok ki a fordított verziót? Legyél te otthon a gyerekekkel, Ő pedig menjen vissza dolgozni. Akkor majd lehet, hogy te is rájössz, hogy miért nem akar minden nő csak anya lenni.

Nálunk is ez a helyzet. Mi úgy oldottuk meg, hogy amíg iskolába nem mennek a gyerekek itthon vagyok, utána pedig egy saját kis vállalkozást indítok. Így én osztom be az időmet, nem kell sakkoznom az idővel, főnökkel, ha otthon akarok maradni, mert betegek a gyerekek.

Így én sem érzem magam bezárva, és a család dolgait is tudom rendezni. Tudom, hogy ezt 8 órás munka mellett is meg tudják tenni mások, de mi így beszéltük meg. Így mindenkinek jó. A férjem kívánsága is teljesült, és én sem érzem bezárva magam. Találjátok meg azt az egyensúlyt, ami mindkettőtöknek jó.

Ahhoz nem szólok hozzá, hogy a kérdező egy uralkodásra hajlamos szexista, maradi állat.:) Mert ezt már sokan leírták.

Viszont, nem, "régen" sem otthon voltak a nők, a nagymamám már a 6 általános után dolgozott gazdag családnál cselédként, nagyapám szintén. Ilyen sose volt, amiről beszél a kérdező...meg amúgyse nyúljunk már vissza a 20-as évekig...

Ma már elvezetni egy háztartást SEMMI (mosogatógép, mosógép, porszívó, parketta, metlaki, stb. mellett), ezért nincs semmi társadalmi megbecsülése a dolognak.

A kérdezőt megértem, hogy azt akarja, hogy az okos, törekvő ambiciózus feleségét le tudja uralni, és hogy ez a nő csak tőle függjön. Ez egy hímsoviniszta buta férfi fejében teljesen logikus. Háhá, kis barátom, bebuktad:D

27N

A válási papírokat te magad is be tudod adni, amennyiben ő nem jelenik meg a tárgyaláson, elválasztanak akkor is, csak egyszer elnapolják.

Jaj bocs, ez MÉG nem tartozik a kérdésedhez, majd 3 év múlva, amikor kilépsz a megalázott helyzetedből és csalódottan depresszióba zuhansz, nehezítve ezzel magadnak, hogy újra párt találj, aki tisztel majd téged!