Volt már akinek innen még sikerült helyre hoznia a házasságát?

13 éve vagyunk együtt, 4 éve házasok. Mindig is nagyon jó volt a házasságunk, nem hittem volna, hogy valaha is válságba kerül. Férjem két éve munkanélküli lett. Nem talál munkát azóta, hiába keres, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató helyre tud csak menni, le van százalékolva. Év elején igen hirtelen megváltozott. Az addig bújós, szeretetét 120%-osan kimutató ember már nem ölelt meg annyiszor, nem adott egy mellettem elmenős puszit...tehát megszüntek azok az apróságok, amiből érzi az ember, hogy a másik szereti, oda figyel rá. Nem veszekedtünk, csak ezek megszűntek. Rákérdeztem, mondta, hogy nagyon unja az itthon létet, mi is túl sokat vagyunk együtt, nem tudok neki hiányozni, de azért szeret még. Ez mostanra már odáig fajult, hogy úgy érzem, már az is idegesíti, ha megszólalok, hisz nagyon sokszor rámförmed ok nélkül, pedig nem is mondok semmi rosszat. Tavasszal még nagyon fájt, amiket mondott, nagyon megijedtem, hogy véglegesen tönkremegy a házasságunk, viszont mára már én is eljutottam odáig, a sok ok nélküli rámförmedése miatt, hogy már bennem is felmerült, hogy talán jobb lenne külön. Persze igazából nem ezt szeretném, hanem a régi férjemet/házasságomat visszakapni, de a mostanival nem tudom meddig bírom. Van itt valaki, akinek ilyen mélypontból sikerült még helyre hoznia a házasságát?