A férjem mérgében betörte az ajtót. Szerintetek engem is fog bántani egyszer?

Nekem is volt hasonló pillanatom.

Aznap valahogy semmi sem jött össze. Tudjátok, az a rémálomszerű Murphy hétfő.

A csúcspontja az volt, hogy fahasítás közben eltört a baltanyél. Pedig fát apritani is azért mentem ki, hogy levezessem a frusztrációm.

Hát lett belőle egy fél órás karomkodos, baltanyéllel fát csapkodós, sírós bekattanás.

De én nő vagyok, így nyilván más. Vagy nem.

Az én vőlegényem egyszer a cipősszekrény ajtajába rúgott bele úgy, h leszakadt az egész. Amúgy is rossz napja volt, az ajtó meg csak nem akart becsukódni 5x-re sem (amúgy is rossz volt), aztán jött a káromkodás és a rúgás.

Hogy félek-e tőle? Nem, abszolút nem. Egyébként a légynem sem árt, de akkor épp így jött ki neki a feszültség. Eszembe sem jut, hogy legközelebb engem fog lepofozni. Szerintem egy ajtó, tányér, pohár csapkodás/törést nem lehet összehasonlítani a családon belüli erőszakkal. Ha mélyen magunkba nézünk, szerintem mindenkivel előfordult, hogy erőteljesebben csukta be az ajtót maga után, vagy eltört egy tányért, belerúgott a kanapéba stb. Most akkor a gyerek aki hiszti közben eldobja a poharát, vagy csapkod valamit akkor ő pszichopata lesz felnőttként, esetleg gyerekként halálos félelemeben tartja majd a szülőket??? Ugyan már.. kérdező, kicsit eltúlzod ezt.