A férjem mérgében betörte az ajtót. Szerintetek engem is fog bántani egyszer?

Magamból kiindulva állítom,hogy NEM KELL FÉLNED! Pusztán azért,mert mérgében beverte az ajtót...nem jelent semmit! Semmiféle következtetést ebből levonni nem lehet, hogy akkor majd egyszer téged is jól pofánver! Nem!

Ha olyan ideg vagyok...én is bever a szekrényajtót, vagy az ajtót vagy valami...de soha nem emeltem kezet senkire sem!

Szóval egy ajtó miatt fosni tőle....értelmetlen. Ha pl. az lenne, hogy részegen a kocsmában összeverekedne rendszeresen...nah az már más...ott embereknek menne neki...foshatnál te is. De így...én még sértőnek is érzem a kérdésedet. Ha a párod lennék és olvasnám...sértve érezném magam.....hogy egyáltalán ilyen megfordul a fejedben.

"Annyit lovagolsz azon a hülye ajtón, igen, nem tehet róla, de látom te mindenképp azt akarod bebizonyítani hogy a férjed maga az ördög."

"Nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy minden héten össze törhessen mindent!"

Azért az egy ökölcsapás az ajtóra és a "minden héten mindent" között baromi nagy különbség van.

De akkor balhézz, veszekedj, válj el, csinálj amit akarsz.

"Most ezzel mit oldott meg a férjem,"

levezette a feszültségét.

Kérdező, túlreagálod! Gondolom szerencsétlen férjedet is azóta ezzel cseszteted, nemhogy megölelgetnéd, szólnál pár keresetlen szót te is a főnökéről, majd megfőznéd neki a kedvenc kajáját, és kicsit elterelnéd a figyelmét (kacsint-kacsint) a munkahelyi zűrökről. Ez segítség lenne.

Visszakérdezek: ezzel te most mit oldasz meg, hogy sopánkodsz, és még tovább idegesíted az egyébként is frusztrált férjedet?

Annyi eszed van, mint egy döglött hintalónak...

Amikor mi kicsik voltunk anyu egyszer szétvert egy fakanalat a kiságyon, mert nem akart minket bántani, viszont már nagyon-nagyon túlmentünk minden határon a bosszantásában. Ettől még később nem rettegtünk tőle...

Vigyázz, mert a férjed maga a tekszaszi láncfűrészes gyilkos!

De lehet, hogy az azeri baltás. Te jobban ismered.

Nem hiszem.

Ha dühös vagyok, én is csapkodok, belerúgok ebbe-abba, De, előfordult, hogy megkértem a páromat, "verekedjünk". Ez szokott a leghatásosabb lenni, nekiugrok ezerrel (persze vigyázva rá), még dühösen - ő kb.. fél másodperc alatt lebirkóz, és amíg próbálok szabadulni a feszültséget is kiadom magamból. Plusz jót nevetünk, hogy mit szenvedek.

A párom is max a fotelt, ajtót gyepálja.

25L

Tudod mit, kérdező? Többet használnál magadnak és az egész emberiségnek, ha néha bevágnál egy ajtót vagy földhöz csapnál egy tányért, mint hogy itt nyomod nekünk a passzív-agresszívat.

Most komolyan, minek teszel fel kérdést, ha már úgyis eldöntötted, hogy 4 felvonásos népszínművet csinálsz abból, ami nem az?

Tessék, akkor akadj ki, add be a válást, hiszen annyira tudod, mi a jó neked.

Tudod, szerintem megbocsáthatatlan dolog, ha egy férfi bántja a családját. Erre nincs mentség. De itt erről szó sincs.

Amúgy meg: áldott jó ember lehet a te férjed, ha még nem vert agyon...