Amikor egy házasságba belép egy harmadik, miért mindig a szeretőt utálják?

Már mindent leírtatok :)

Igen, kell egy bűnbak, kell valakire mutogatni, csak nehogy magunkba kelljen nézni.

Egyébként meg nem a szerető teszi tönkre a házasságot. Az a házasság már eleve rossz, ahol valamelyik fél szeretőt keres.

Szerintem egyébként sokan az anyagi biztonságukat féltik. Nem akarnak válni, akárhányszor is megcsalták őket, mert fontos a látszat, a megszokott élet. Aztán a feszültséget nem a párjukon vezetik le, mert ugye rá még szükségük van, hanem a 3. személyen.

Először is, nem szeretőt tart, hanem félrekefél.

Másodszor, ha könnyű a Katit táncba vinni, hát vigyék. Egy rossz, nem működő kapcsolaton / házasságon fölösleges agonizálni. Te balra, én jobbra, csókolom!

Mert a szereto egy aljas dolgot tesz.

Egy rossz kapcsolatot meg melyebre sodor kicsit olyan mintha o adna a kegyelemdofest.

A masik kerdes milyen onbecsulese van annak a nonek aki szereto statuszta hozza magat/

Ugy lenni valakivel hogy tudja a feleseg mos foz takarit vasal ra es talan gyerekek is vannak.

Szerintem az ilyen no onertekelese nulla.

Megalazo szerep

hogy ki a hibas ?

tyuk vagy a tojas a csabito vagy az elcsabitott?

teljessen mindegy a hazassag koteleke eros es tisztelni kene mindharom felnek

foglalat pasival nem kedz egy normalis lelkieletu no

Mert könnyebb

Könynebb az idegent utálni,mmint azzal szembesülni, hogy az volt a rossz, akit szeretünk, és ő bántott minket, nem a szeretője.

Azzal is nehez szembesülni,mhogy a problemákat nem vettük észre, vagy nem mertünk szembesülni velük, és aszőnyeg alá sepertük.

Szerintem ezért, bár sosem értettem...pedig volt benne a tapasztalatom, kivetel voltam, tudtam, hogy ha nem azzal, akkor mással csalt volna meg( meg is tette)

Ennek ellenére haragudtam, mert a lany közeli ismerősöm volt... Benne így lehetett volna annyi, hogy nem megy bele..

Akit meg nem csaltak meg, az nem tudja ezt aterezni. Termeszetesen ez mind szep es jo, hogy nem itelkeznel a szereto felett, de amikor nem is sejtened, mert ugy erzed, minden rendben van koztettek es egyszer csak rajossz/ lebukik/ bekopik, hogy felre megy, na akkor atertekeled az egeszet. Rendben, akkor is a megcsalo fel a legnagyobb bunos, de nem tudod teljesen kizarni a szeretot. Mert csak arra tudsz gondolni miert pont O, miben jobb , mint te?

Amikor meg tudja is a szereto, hogy van parja az illetonek, na az kifejezetten undorito.

Itt az en peldam is. Hat ne haragudj, az exem a bnommel csalt meg. Aki tudott, mindent rolunk. Szerinted nem kellett volna haragudnom ra? Ne nezzek ugy ra a mai napig, mint egy hasznalt, budos rongyra? Lehet valoban, hogy ez nem intelligens hozzaallas, de eddig egy emberrel sem talalkoztam meg, aki azt mondta volna, hogy "hat azert ne hibaztasd".

Nos, pár hete volt egy hasonló kérdés és én leírtam a tapasztalataimat. Érdekes, mert akkor ellenkező megközelítésből indult a vita itt. És érdekes, de most sokkal toleránsabb minden válaszoló a szeretővel. Nem ismétlem magam, de sokszor a félrelépő (elsősorban férfi) igyekszik titkolni, hogy ő valójában nős/foglalt/családos. Az én kapcsolatomban pl. 3 hónapig meg voltam győződve, hogy a pasi elvált. A szövege is erre utalt, a viselkedése is (nem hívta a feleség soha, nem sietett soha haza stb).

A szeretőt azért is könnyebb hibáztatni (azokon túl, amit már írtatok) mert úgy néz ki, mintha az egészet előre eltervezte volna: kinézte a pasit, nem érdekelte, hogy családos, sőt és aláásta a család életét, meg szakadékba lökte a házasságot. Az sem biztos egyébként, hogy a megcsalt feleség az, aki otthon ellátja a háztartást, mos, főz takarít. lehet, hogy pont elhanyagolja valamiért a férjet vagy az egész háztartást. Nem lehet ezt tudni. Ráadásul a szerető (ha csak nem a baráti társaságból kerül ki) nem lát bele a másik életébe. Csak azt és úgy tudja, ahogy azt neki elmesélik. Épp ezért én ebben a helyzetben, mi után már benne voltam nyakig és tartott is 3 évig, nem akartam hallani az otthoni dolgokról. Az az ő ottani élete, ő tudja, miért teszi, amit tesz és nem akarok állást foglalni egy olyan életről, amiről nincs reális/objektív képem és nem is lehet. Mivel nem szerettem volna, ha felrúgja a házasságát (illetve nem akartam volna vele élni ez után, mert mindig a következő fizeti meg az árát annak, hogy melegváltás volt). Igyekeztem arra biztatni, hogy rendezzék a dolgaikat, beszéljék meg és gondolja meg, mielőtt végletes lépést tesz. Tettem ezt úgy, hogy igazából nem tudtam mi a gond otthon. Illetve amit tudtam, az megbeszélhető lett volna. A baj csak az volt, mint utólag kiderült, hogy én már nem az első szertő voltam és gyanítom nem is az utolsó. Tehát egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem tudnak hűek maradni. Ezeknél a szerető is más megvilágításban van.

Azok a szeretők pedig, akik fenekednek a a házastárs, a család ellen, nem érdemlik meg a szerető titulust. Mint az a névből is kitetszik, az ilyen kapcsolatnak csak a kölcsönös örömökről szabadna szólnia, nem a békétlenségről, a furkálódásról és a szakadék felé lökdösésről.

Sokszor a megcsalt fél nem is érzi, hogy baj van a kapcsolatban, mert a másik a tudatára se adja. A szeretőt én azért tartom felelősnek, mert a másik kapcsolatába belemászni undorító dolog. Sok férfi azt hazudja a fiatal lányoknak, hogy az asszony elhanyagol stb a lányok meg így felmentve érzik magukat ("de hát elhanyagolja"), amikor ez gyakran nincs is így.

Aki kitekint a kapcsolatból az is gerinctelen, de ha ezt egy szabad emberrel teszi, akkor nálam (tény, nem sokkal), de kisebb bűn, mint az, hogy a szerető egy kapcsolatba csúnyít bele.