Amikor egy házasságba belép egy harmadik, miért mindig a szeretőt utálják?

A kérdés részemről csak kíváncsiság, nem vagyok és soha nem is voltam szerető. De mindig úgy gondoltam, ha mondjuk a páromnak egyszer akad egy másik nője mellettem, akkor nem azt a másikat szidnám és utálnám, mert bár erkölcstelenségnek tartom és úgy vélem, lehetne ennél okosabb is, nem neki kell hűségesnek lenni, ő a maga módján a saját boldogságát igyekszik összehozni. Nem beszélve arról, hogy aki félre akar lépni, az félre fog, akkor is, ha vannak erkölcsös emberek, akik visszautasítják. És ha a férj (vagy feleség) félrelép, akkor szerintem ott nem a szerető az, aki tönkretesz egy boldog és tökéletesen működő családot, ahhoz neki tulajdonképpen semmi köze, a család tagjainak kell okosnak és felnőttnek lennie, és helyes döntést hoznia. De ha nem hozza, akkor van emberileg van vele gond, vagy a családi élet mégsem olyan tökéletes.

Akkor tehát mégis, miért mindig a szeretőket szidják, hogy milyen gonoszak, tönkreteszik a családi idillt?

Nem provokatívnak szánom a kérdést, az alapvető gondolkodást szeretném megérteni a témában, mert nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki hozzám hasonlóan gondolja. Tényleg én vagyok a buta, hogy úgy érzem, a kapcsolat tényleg két emberen múlik, és még ha meg is jelenik egy harmadik, a kapcsolatot továbbra is csak a benne lévő két ember tudja tönkretenni?