Sajnos sok anyukától halottam, hogy a lányát úgy neveli, hogy csak gazdag-pénzes pasival jöjjön össze házasodjon! Milyen undorít* szülő az ilyen?!

Elég kiterjedt baráti körrel rendelkezem, soha, senkitől nem hallottam ilyent.

Provkookálsz, kérdező???

Szerintem a kérdező általi felvetés (nem) kicsit el van túlozva.

Amúgy aki már házasságnál tart, ott valahol joggal reménykednek a szülők abban, hogy egy dolgozó, sikeres embert válasszon a férjének a lány. Mert sok esetben azért le lehet szűrni, hogy ha valaki már az elején lusta, meg kifogásai vannak arra hogy miért is nem dolgozik és nincs pénze, az később se lesz jobb.

Na meg ugye, ha az anyuka egy lusta férfi mellé házasodott be, akkor persze hogy ettől akarja óvni a lányát, ha meg a szülők dolgozó, ne adj isten jómódú emberek, akkor valahol érthető hogy a gyereküknek sem akarnak rosszabb életet.

Persze vannak akik tényleg primitíven nézik a dolgokat hogy "ha nincs diplomája nem is ember" de ez azért messze nem a többség.

Egy anya sem ilyen szimpla. Sok nőnek és férfinek célja, hogy eltartassa magát és sok férfi vadászik a jó módú magányos nőkre a megélhetés reményében.

Én a lányomat, aki most 15 éves olyan példával neveltem, hogy semmit nem kell senkinek megköszönünk. Mindenünk a saját munkánk eredménye és tegye így ő is.

Persze, tényleg oda kell figyelni. Mert, ha a srác egy ingyenélő, lógós lustaság, még ha esetleg jó módú családból is származik, nem jut semmire. Ilyen fiúval ne foglalkozzon komolyan, én is azt szeretném. Az élet úgy hozta, hogy 18 éves korában átveszi az édesapja utáni örökségét és remélem sikerült úgy nevelnem, hogy jól fogja használni. Nem kell neki anyagi vagy egzisztenciális megfontolásból választani az életében: sem hivatást, sem iskolát és szerencsére párt/társat sem. Viszont cserébe neki kell majd nagyon vigyázni, hogy őt ne ezért válassza valaki. Egy szülő csak remélni tudja, hogy felvértezte a gyerekét az ilyen kísértésekkel szemben és meg tudta tanítani, hogy ebbe a csapdába se magát ne ejtse bele, se őt ne használják ki.

Aki anygi megfontolásból tart fenn egy kapcsolatot, csak ideig óráig birtokolja. Aranykalitka lehet, de akkor is kalitka. Plusz még egy közhely: nincs ingyen vajaskenyér.

Nekem inkább apám ilyen, bár nem ilyen konkrétan, hogy hű de pénzes legyen. De valahol mindig elvárta, hogy a választottjainknak legyen egy valamit érő szakmája/diplomája, amivel annyit keres, amennyiből eltartja a családot, ha arról van szó, hogy jön a gyerek, vagy elveszítem a munkámat. Végül is nem tudom érte hibáztatni. Gondolom biztos akar lenni benne, hogy piacképes pasi mellett kötünk ki, aki az ő halála után is tud gondoskodni a pici lányairól. Az most részletkérdés, hogy már mind a ketten jóval elmúltunk 20 évesek.

Az már egy érdekesebb kérdés, hogy ez az egyébként kimondatlan elvárás befolyásolta-e a párválasztásomat. Eddig olyan pasijaim voltak, akik mind jól kerestek, és jó szakmájuk volt (villamosmérnök, gyártástervező). Jelenlegi párom asztalos, de szerintem ő lesz a befutó :)

Nem új keletű ez a dolog. Korábbi századokban, főként bizonyos kultúrákban is ez volt a kitörési lehetőség, talán mondható, hogy a patriarchális társadalom hozadéka, annyi különbséggel, hogy ma már a férfi is "be tud házasodni", ha szerencséje van. Míg régebben a szülő választott társat a gyereknek, ma már a gyerek kezében van a döntés az esetek többségében, itt Európában, viszont a ráhatás még mindig megvan. Érdekes témakör ez. Bizonyos szinten értéktárggyá alacsonyítja az embereket, legyen az férfi vagy nő, ezzel megalázza őket. Nem jó ez így sehogy sem, de ezt nem érzi mindenki.

Plusz komment: ne felejtse el senki, hogy pénz pénzzel házasodik.