Nők, ha kiderülne a férjetekről, hogy megcsal, mit tennétek? Megbocsátanátok? Mit lenne könnyebb megbocsátani,2 hónap viszonyt, vagy 2 évet?

Nem a hónap vagy év számít, hanem egy tartós viszony egy másik nővel, nem 1 éjszakás kaland. Az 1 éjszakéás érzelem nélküli kalandot megbocsátanám, a viszonyt nem biztos.

Mindenesetre elgondolkoznék mi vezetett idáig, mindig 2 félen múlik minden. Az elhidegülésnek vannak jelei, azt észre lehet venni, de ha a másikon nem látom az igyekezetet a javításra, azt nem bocsátom meg. Ha viszony, költözzön el.

Érdekes kérdés. Én a viszonyt nem tudnám megbocsátani, mert ott nem a megcsalás a legrosszabb, legalább is számomra, hanem hazudott.

Mi 8 éve vagyunk együtt kb. és remélem, hogy még sokszor 8 boldog évünk lesz. Nem biztos, hogy eldobnám egyetlen botlás miatt. Lehet, talán, esetleg elképzelhető, hogy sok sírás és veszekedés után megbocsátok, de sok idő kéne és sok beszélgetés és rájönni arra is, hogy nem csak ő, de én miben vagyok hibás. De ez csak akkor igaz, ha egyszeri eset és ő vallja be. Minden egyéb esetben repül az illető.

Én is elkövetek hibákat, lehet, hogy még rosszabbat vagy nem olyan súlyosat, de többször. Másnak ez szakító ok, mégsem hagynak ott. (ez most nem rám igaz, csak így könnyebb fogalmazni :D).

Tehát viszony mindegy, milyen hosszú, nem megbocsátható, de egy botlás talán. De ez én vagyok, mindenkinek más a véleménye.

Hasonló eset történt a rokonságan,de a nő megbocsájtott azok után is,hogy ő lett a kenyérkereső,a magánovijának hála.Inkább a kényelem nem vitte rá,hogy összepakoljon és mondja:Megcsaltál és még egy másik nőnek is csináltál gyereket.Takarodj a szemem elől!

Én biztos kiraknám a férjem szűrét,ha ezt meg merné csinálni velem.

Én mérlegelnék.

Érzelmileg valószínű soha nem bocsájtanám meg. De kérdés, hogy én mit tettem/nem tettem.

Egy megcsalás mindig két emberen múlik, ahogy egy kapcsolat is.

Ezen kívül nézném, hogy a családnak mi az érdeke.

Ha amúgy se volt jó a kapcsolatunk, akkor válnék. Ha amúgy jó volt, akkor a saját erkölcseim figyelembe vételével próbálnék kompromisszumra jutni.

Elhidegült egymás mellett élést nem szeretnék. Visszacsaljam, mint az oviban? Legyen nyitott házasság? Azt tudnám csinálni? Ez megfelelő példa a gyerekeknek? Vagy érzékelnek belőle valamit? Vagy csak becsukom a szemem, és úgy teszek, mintha meg se történt volna, és élünk tovább így? Pénzügyileg megéri? (Szívtelen dolog, de a mai világban ezt is figyelembe kell venni. Sajnos sok nő nincs olyan helyzetben, hogy egyik napról a másikra elhagyja a férjét, ha az megcsalta, hanem mérlegelni kell, hogy ki megy, ki marad, ki fizeti a hitelt, kié lesz a lakás, kap-e gyerektartást, meg tud-e élni. Szerencsés az, aki azonnal lépni tud, mert anyagi biztonsága adott.)

Nagyon nehéz döntés lenne, és nagyon sokat kellene mérlegelnem. A megbántottságomon felülemelkedni nem biztos, hogy sikerülne, vagy hogy ha együtt maradunk, akkor szinte biztos, hogy megmérgezné a kapcsolatot. Most tehát azt mondom, hogy elhagynám. De hogy mit hoz az élet?

Válnék rögtön!

Nem érdekel,mennyi időt töltöttünk együtt. Őt sem érdekelte. Vagy is ha megcsalna!

13:01 es 13:04

Okos no az, akit labtorlonek neznek es hasznalnak? Na ne! Ertekeljetek mar magatokat tobbnek mint egy uritonek.