Mi a véleményetek arról, amikor egy családos embernek titkos vagy éppen megbeszélt szeretője van? Mennyire gyakori az ilyesmi?

Mert a válásnál el lett idegenítve tőled.

Semmi rosszat nem mondott apád.

Ő is lehet szerelmes, épp úgy, ahogy te.

Hogy nem anyukádba, hanem másba, hát ez van.

Kis taknyos kölyök, mit tudsz te a kapcsolatokról? Minek teszel ki kérdest ha mindenkit lepontozol? Gondolkozzál már! Nem csak az létezik ami a fejedben van! Mások is vannak és éreznek, vágod?

Apád szerelmes lett! És? Semmi közöd hozzá! Úgy dönt ahogy ő jónak látja. És ha titokban tartja amit tesz, az sem tartozik rád. Viágos?

Aztán majd a te házasságodat úgy csinálod ahogy akarod.

Az emberek nagy része azért házasodik, mert itt az ideje vagy mert jön a gyerek. Vagy hogy ne legyenek egyedül. Nagyon ritkán látok jó kapcsolatokat.

Őszintén szólva a korom előrehaladtával én is egyre kevésbé szigorúan látom ezeket a dolgokat,mint ahogy egy másik válaszoló is említette. Pl. nagyon sok házasságban nincs vagy szinte nincs szex. Ugye alap, hogy egyrészt ne kényszerítse az egyik fél a másikat a szexre. De ha az egyik félnek erre mégis szüksége van, akkor mit csináljon. Patthelyzet. Borítson mindent? Anyagi csőd, a gyerekek világképe összetörik. Vagy találjon egy kiskaput, hogy ő is egy kicsit boldog lehessen, miközben húzza az igát a családért? Annyiféle helyzet van, és nagyon sokszor a házasság megromlásában az elhagyott/megcsalt félnek bizony tevékeny része van, ha tetszik,ha nem.

Persze, hogy mindkét fél hibás valahol, de akkor sem követendő példa vagy védeni és igazolni való dolog a megcsalás. Alapvetően azt nem tudják sokan, hogy a házasság és a hosszútávú kapcsolat sem megy magától. Igenis okda kell figyelni a másikra, kellenek közös programok, kell a szex, és ha valamelyik nincs meg, akkor oda kell lépni és dolgozni kell érte. 10 év után nem lesz senki rózsaszín felhőben, jönnek a számlák, a kakás penelka, a lakáshitel, megint szervizbe kell vinni az autót, ilyenek. Napi problémák. Ha egy pár nem találja meg ezek között a közös problémák között az időt és a figyelmet egymásra, akkor bizony tönkre fog menni a kapcsolat. De! A megoldás nem a sunnyogás és a hazudozás a másiknak. Ha már nem megy, és nem tudnak többet tenni a kapcsolatért, akkor az a minimum, hogy a félre lépő elmondja, hogy milyen "ügyes" volt. Akkor a másik fél majd eldönti, hogy ő is megcsalja-e, esetleg közösen eldöntik, hogy akkor elválnak-e.

A gyerekkel való takarózás ugyanolyan undorító, mint a gyerekkel való zsarolás. A gyereket ebbe semmiképpen nem lenne szabad bevonni, hiszen akárhogy nézzük is ő sérül meg a legjobban ilyen esetben, és sok esetben még túl kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy "apa vagy anya másba szerelmes".

Én nem gondolom, hogy ez gyerekkel való "takarózás" lenne. Szerintem sok szülő egyszerűen annyira szereti a gyerekét, hogy nem tudja elviselni, hogy ne lássa minden nap.

Egyszerűen van, hogy élethelyzetek felülírják a konvencionális erkölcsöt.

Azt ne felejtsük el hogy mindkét félnek bele kell tenni magát a kapcsolatba. Sokszor az egyik fél zsörtölődő, netalán lusta, kedvetlen, szeretetlen. Utána mégis ő az áldozat, ha félrelép a házastársa. Holott esetleg előtte évekig pokollá tette a másik életét.

Huszonévesen könnyű fekete-fehéren ítélkezni, később a valóság árnyaltabb

lesz.

35-ös vagyok. A gyerekkel való takarózás alatt azt értettem, amikor nem válnak el, de mindkettő boldogtalan, és ez bizony lecsapódik a gyerekeken. Az én szüleim nem váltak el, de nem volt fényes a kapcsolatuk mindig. Jelenleg is külön szobában alszanak, egymás felé sem néznek, és alig látok rajtuk egymás iránt bármi vonzalmat vagy kedvességet. És felnőve bizony mi láttuk, hogy ez így van, hogy boldogtalanok.

Én nem vagyok huszonéves, és nem 0 kapcsolattal a hátam mögött írtam, amit írtam. 10 éve vagyok a férjemmel és 6 éve házasok vagyunk. Ha valaki azt hiszi, hogy csak a levegőbe beszélek, hát nem.