Miért nem mesél magáról?

"Ha otthon egy csodás nej várja csodás szex-szel, vajon miért keres szeretőt? "

Nem beszélgetésre az héccentség kérdező. Vannak pasik, akiknek egy pina hosszútávon kevés. Hiába a csodás nej, csodás szex, ha mindig uaz a pina várja. A te félrekefélős pasid is a változatos lyukat keresi benned, és nem a társalkodónőt. Aztán, ha már a tiédet is unja, akkor továbblép. A feleség a biztos pontja, te meg az ideiglenes szórakozása. Ennyi az egész történet. Kefélni jó vagy egy ideig neki, beszélgetni viszont nem. Ezt szeretőként illene tudnod.

"Szóval fogd már fel te szerencsétlen, hogy te azért vagy, hogy kielégítsd azon vágyait, amit az asszony nem képes/akar, vagy az asszony libidója alacsonyabb mint a férfié és nem kell neki annyi, mint amennyit a férj viszont elvárna. Ilyenkor jön a képbe egy másik nő, akibe üríthet. Ennyi! Se több, se kevesebb."

Mikor egy megcsalt feleség elsőrangúnak képzeli magát azért mert moshat, főzhet, takaríthat egy emberre :D

És amin még mindig nem lepődök meg, hogy a szerető van állandóan itt hibáztatva. (nem bosszant, nem szerető vagyok, csak érdekes, hogy egy idegen embertől többet vársz el, mint a párodtól).

A legtöbb megcsalt fél piedesztálra emeli magát, hogy de úgy is hozzám jön haza. Akkor meg miért gond a megcsalás? Had keféljen az uratok fűvel fával, úgyis hozzátok megy haza.

#53 Einstein 😀

Ha te meg ölsz valakit, kit hibáztassanak?

A probléma az, hogy az egész fertő:

1) A feleség ütődött vagy ennyire vak/naív, mert nem látja, hogy mi folyik körülötte, rosszabb esetben nem érdekli - egy csodás élet, "jó" példa a gyerekeknek, mondhatom.

2) A férj egy gyáva f*rég, mert ahelyett, hogy tiszta lapokkal játszik, hazugságot hazugságra épít. Ahelyett, hogy elválna, új életet kezdenek, inkább eljár egy másik üdődötthöz szexszel ő. Mert én az ilyen nőket nem tudom másnak nevezni, akik ennyire megalázzák magukat. Lásd a kérdezőt lehordták mindennek, de ahelyett, hogy magába nézne, vagy legalább elgondolkodna azon, hogy mibe folyt bele, le se sz@rja, hogy mit mondanak róla, tehát minden emberi méltóság hiányzik belőle.

Szerinted ez a normális? Szerinted így kell élni az embereknek? Nem, nem így. És ezt ezek a díszpintyek is jól tudják. De amikor az emberek belekerülnek egy ilyen olcsó szituációba, két választásuk van (pszichológiailag):

1) Beismerni, hogy tévedtek, rosszat cselekedtek (amit mondanom sem kell, hogy mennyire utálnak, hisz ez egyenlő a bukással), avagy

2) Folytatni tovább a dolgokat, mondván mostmár úgy is ez van, már úgy is szerető vagyok/szeretőt tartok stb. És ezzel persze mélyebbre és mélyebbre süllyednek. Mondanom sem kell, hogy minél mélyebbre kerülnek, annál nehezebb kimászni belőle - értelemszerűen.

De ezek felismeréséhez intelligencia kell, ami sajnos elég hiányos, márcsak az adott helyzetre (kérdésre) vonatkozóan is. Igazából én egyiküket sem sajnálom hármójuk közül. Viszont a gyerekekért kár (ha vannak). Hisz előbb utóbb mint mindig minden, kiderül ez az egész és gondolom szégyellni fogják. Ahol én élek volt egy hasonló eset, ott a szerető lett többször megfenyegetve miután kiderült a románc, hogy meg lesz "simongatva", aztán így is lett. Mit lehet rájuk mondani? Egyszóval: Putri!

Amit sosem értettem, hogy ezek az emberek ennyire buták vagy ennyire nem számít nekik az életük? Normális ember stabilitásra vágyik, szerető férjre/élettársra, jó munkára, szép nagy házra, gyerek vagy gyerek nélkül, az már egyéni - erre itt vannak "ezek"... Teljesen az ellenkezője. Persze itt ezen az oldalon verik a mellüket, de felmernék-e azt vállalni, hogy megírják a történetüket és elküldik a családtagoknak, barátoknak, mindenkinek??? Hisz ahogy én látom, egyáltalán nem bánja a jelenlegi helyzetét a kérdező, sőt, semmi kivetnivalót nem talál benne. Ha ez tényleg így van, akkor már csak egy dolog van hátra, vállalni a nagyközönség előtt az egész történetet. Mert amire büszkék vagyunk, azzal büszkélkedjünk bátran.