Szerető voltam. S most bűntudatom van. Mit tehetnék?

Igen! A történetem után lehet mondani, hogy borzalmas, amit tettem! Megismertem egy nőt a neten. Tudtam, hogy férje van mégis bele mentem. Pedig megfogadtam nem teszek ilyet. De évek óta már nem volt senkim. Így a saját szabályomnak ellentmondva, beszélgetni kezdtünk.

Aztán egyre szenvedélyesebb le már a szex is szoba került. Egyre többet és egyre szenvedélyesebben. Tudtuk, hogy nem lehetünk soha együtt. Mégis folytattuk. Tudtuk, hogy tart, amíg tart egy pont után véget kell vetni ennek. Én magam soha nem is akartam közéjük állni. Nem! Egyszerűen csak volt valaki, aki végre engem is szeretett.

Ámde egy napon. Épp egy hete miattam lebuktunk. Átkozott Véber. Ott tartottuk a kapcsolatot. Nem lett volna szabad, de aznap csak annyit írtam: Szia!

Aznap nem felett és én éreztem baj van!

Két nappal később jött és írt, hogy lebuktunk. Azt pontosan ő sem tudja, mit tud a férje, hogy mennyit olvasott. De azt mondta, ha nem vet véget ennek, akkor elválik.

S mert a nő (hiszitek vagy sem) szereti, így engem elhagyott.

Bűntudatom van, azért amit tettem. Hisz majdnem biztos, hogy szétdúltam egy házasságot. Pedig sosem akartam ezt. Sosem akartam közéjük állni. Csak azt akartam szeressenek. És most! Tönkretettem mindent! Nem! Sosem jutottunk el a találkáig. Mégis ha a férj mindent olvasott, akkor biztosan elválnak!

Miattam!

Bár jóvá tehetném! Bármit megtennék, hogy kibéküljenek! Azóta nem alszom. Nem eszem! Meg is érdemlem, ha most szenvedek…