Válás, de még együttélés miatt miért cirkuszol, ha én már továbblépetem és imerkedek?

Ő még nem lépett tovább ezek szerint.

Hadd cirkuszoljon, majd lenyugszik. Valahol ez normális reakció, mert, bár nem tudom, mennyi ideig voltatok együtt, teljesen egyértelmű volt számára a gondolat, hogy te nem vagy vevő más férfiakra/nőkre. Most ez igy semmivé lett, ésszel tudja, de érzelmileg még nem jutott el oda.

Sokan ott szoktak tévedni, hogy összekeverik a másik iránti valódi érzelmekkel, pedig ez igazából csak a birtoklásról szól. Az egóját sérti, ha szebben akarok fogalmazni, akkor a büszkeségét.

Ha normális lelkivilágú, akkor egy idő után megbékél.

Nálunk ugyanez :( 1 éve külön vagyunk, de még együtt élünk. Nekem fél éve van valakim, már a gyerekeink is ismerik, tervezzük az összeköltözést. "Otthon" mindenből botrány van, szinte már olyan, mintha engedélyt kéne kérnem, hogy a saját gyerekemet elvigyem valahova..

Nyilván sérti, hogy továbbléptem, de ez a gyerekes hisztizés az agyamra megy. Talán még a héten sikerül végre elköltözni, úgyhogy én már nem idegesítem magam ezen..

Nálunk ugyanez volt, de gyerek nélkül.

Ex szakított, én se ragaszkodtam már hozzá jó ideje, szóval nem nagyon akadályoztam, szétköltöztünk, megtudta mástól, hogy randizok és ott hisztizett rajta.

Ennek következő szakasza, amikor ő dörgöli az orrod alá, hogy ő baxott meg valami random ribit és várja hogy te is féltékeny legyél. Én meg lexartam, mondtam h egészségedre, és ezen is felkurta magát.

A féltékeny férfiak kva hülyék tudnak lenni...

N

Mert együtt éltek? Akkor kéne ismerkedni, ha már külön laktok. Ez így elég pofátlan bárki csinálja.

32/f

Nem tudom miért kellett lehúzni 7-est ...

Lehetne már az emberekben egy kis tapintat, empátia és türelem. Ha szakítasz/elválsz a párodtól, aki még mindig szeret, nyilván rosszul esik neki, ha mással ismerkedsz. Pláne ha mindezt az orra előtt csinálod. Abban se vagyok biztos, hogy te már továbbléptél, és nem csak egy újabb kapcsolatba menekülsz, de ezt így látatlanban nehéz lenne megítélni.

Volt feleségem is kb. hasonlóan gondolkodott, mint a kérdező. Hosszú titkos viszony, majd bili borulás utána hosszú huzavona után eldöntötte, hogy a szeretőjét választja. Bevállaltam, hogy én költözök, csak annyit kértem, hogy amíg nem találok megfelelő lakást, és együtt élünk, tapintatból ne hordja fel a szeretőjét a közös lakásunkba, mert az nekem rosszul esne. Nem bírta ki, rendszeresen titokban felhozta, ami a fülembe jutott, nem én nyomoztam utána. Szóvá se tettem, nem cirkuszoltam, de attól még szarul esett. A végén azért megjegyeztem, hogy tudtam róla, és szarul esett, hogy még távozóban is így megaláz. Most komolyan ennyire fontos, hogy most, azonnal, mindent? Megéri sok szép év sok szép emléke után ennyire semmibe venni azt, akit valaha szeretett?